A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Huska, A. M.: Slovenskí pltníci (Márkus M.)

kednek és felveszik a harcot kizsákmányolóikkal szemben. — Az ötödik fejezet a liptói kőművesek politikai és kulturális életét, nemzeti öntudatra való ébredését ismerteti. Megtudjuk belőle azoknak a szlovák kőműveseknek a nevét és tevékenységét, akik aktívan kapcsolódnak bele a pesti munkáspártok harcaiba, s ezzel kiszélesítik a magyarországi munkásmozgalom frontját a kapitalista kizsákmányolókkal szemben. A. munka befejező része a mai állapotokkal foglalkozik. A liptói kőművesek, mint képzett mesterek, ma is mindenütt részt vesznek a szocializmus minden nagyobb építkezésében. A liptói kőművesfalvak dolgozói — legyenek azok ma már kitanult mérnökök, építészek, vagy csak egyszerű mesterek, segédmunkások —, mind részt vesznek a most épülő gyárak, munkáslakások, bérházak, iskolák, kórházak, víztároló medencék nagyobb méretű építkezéseiben. Mindezekből láthatjuk, hogy M. A. Huska érdekes néprajz-, építészet-, munkatörténeti és társadalomrajzi monográfiája gazdag anyagot szolgáltat a magyar—szlovák interetnikus kapcsolatok kutatói számára. A szerző anyagának gyűjtése során elsősorban a liptói kőművesfalvak hagvományaira, levéltári és irodalmi forrásokra, legvégül a századforduló előtti években a Pest környékre emigrált liptói származású adatközlőkre támaszkodott. Eredményeit tehát a magyar néprajznak is számon keli tartani. A munka nem annyira az együttélés 'folklorisztikai' vonásait, mint inkább az itt végzett munka egyes szakaszait, a munkások termelésben való részvételét domborítja ki. M. MARKUS Huska, A. M.: Slovenskí pltníci Zivot, práca a kultúra slovenskych pltníkov. (Szlovák tutajosok. A szlovák tutajosok élete, munkája és kultúrája.) Martin, 1972. 294 p. A tutajozás, jobban mondva a tutajjal való közlekedés egészen az T. világháború végéig a szlovák nép jellegzetes foglalkozási ágai közé tartozott. A szlovák tutajozás módjairól és hagyományairól már régebben is írtak, azonban e foglalkozási ág és közlekedés néprajzi értelemben vett monografikus leírása sokáig váratott magára. Egyre fogy azoknak a száma, akik e jellegzetes foglalkozási ágról tudnának tájékoztatni. Valóban itt volt már az ideje annak, hogy valaki kivallassa ennek a foglalkozási ágnak utolsó képviselőit. M. A. Huska témaválasztását tehát helyesnek tartjuk. A tutajozásról tudjuk, hogy valamikor jóval túllépte a mai állam- és etnikai határok kereteit. A szlovák tutajosok a századforduló éveiben tutajaikkal Grava, Kysuca, Váh, Hron és Poprád vizein — majd a Dunán lejártak egészen a Balkánra is. (Volt aki kiment a Fekete-tengerig is.) A poprádi tutajok a Dunajecen át eljutottak a Visztulába, s vitték a rajtuk levő árut egészen Varsóig. Az adatokból láthatjuk, hogy a tutajosszállításnak korábban nemcsak gazdasági, társadalmi, de komoly művelődéstörténeti tényezői is voltak. E szempontok figyelembevételével a szerző évek hosszú során gyűjtötte anyagát, ami 1925-től 1959-ig — csaknem harminc éven át — tartott. Bejárta a Váh, Orava, Kysuca, Hron,