A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Podolák, J.: Pastierstvo v oblasti Vysokych Tatier (Dankó Imre)

tudomány virágkorát, nagyszerű eredményeit. Az ötvenes években elkezdett kutatások szinte példátlanul széles körűvé váltak, és minden reményt felülmúló eredményeket hoztak. Ezeket az eredményeket jelzik azok a hatalmas, külsejükben is impozáns monográfiák, amelyek a hatvanas évek végén egymást követve jelentek meg. Nem minden önvád nélkül forgathatjuk ezeket a kiadványokat, amelyek — bizonyára nem csalódunk — mint néprajzi publikációk, a világ legreprezentatívabb és legszebb könyvei közé tartoznak. Ezek a jelek, könyvek is elárulják, hogy az ethnográfia Szlovákiában magára talált, nemzeti üggyé lett, és gyors iramban akarja behozni, bepótolni minden mulasztását. Óriási szerencse, hogy ezek a törekvések biztosíthatják maguknak a megfelelő szakembereket, olyanokat, akik közül nem egy nemzetközileg elismert, számontartott tekintély. Ezek közé a szlovák ethnográfusok közé tartozik Ján Podolák is, akinek a Magas-Tátra vidéke pásztorkodásáról írt, gazdagon illusztrált monográfiáját mutatjuk most be. Szerzőnk hosszú éveken át foglalkozott a mezőgazdaság, ezen belül az állattartás, a pásztorkodás régi formáinak kutatásával. Kutatásai messze túlnyúltak Szlovákia határain, a kutatott jelenségek eredetét, hatását, elterjedését vizsgálva jól ismeri a Kárpátok egészének, valamint a környező területek (Podhala, Galícia, Bukovina), sőt a Balkán állattartását, pásztorkodását is. A széles körű tájékozódást, ami az összehasonlítás alapja; a komparatív módszer, ami Podolák erős oldala, meg is követeli. A Magas-Tátra pásztorkodásáról szóló monográfia négy részre oszlik. Az egyes fejezetek között szoros összefüggés van; az első rész leírja a tárgyat, a második a munkaszervezetet ismerteti, a harmadik a pásztorság építményei; mutatja be és végül a negyedik a pásztoréletről szól széles körűen, több vonatkozásban. Ahogy látjuk tehát, a munka leíró jellegű. A viszonyokat a mezőgazdaság kollektivizálása előtti időpontban rögzíti, a történeti vonatkozásokat különösebben nem érinti. Általában jellemző a munkára a terminológia tisztázásának szándéka. Ezt a célt szolgálja a kötet végén található, külön fejezetet alkotó tátrai pásztorszótár. A monográfia nagy érdeme, hogy végén terjedelmes francia összefoglalót is tartalmaz. Ez az összefoglaló lehetőséget nyújt arra, hogy a monográfia adatai, eredményei beépülhessenek a nemzetközi tudományosság épületébe. Az első részben mindenekelőtt a területtel ismerkedünk meg. A Magas-Tátra liptói és szepesi körzeteivel, amelyek kiválóan alkalmasak a legeltetésre. A területen folyó mezőgazdasági tevékenység felvázolása után az állattartást behatóan ismerteti. A hegyi legeltetés a jellemzője az itteni állattartásnak, ami főleg szarvasmarha- és juhtartásból, -tenyésztésből áll, A legeltetés nyáron folyik, az állattartás téli formái kevésbé foglalkoztatták kutatónkat. A második rész a pásztorok tevékenységét, a munka megszervezését, a pásztorközösségek szervezetét, a pásztorközösségek egymáshoz és a terület más (falusi, mezőgazdasági) közösségeihez való viszonyát mutatja be. Itt esik szó a szénamunkákról, mint az állattartáshoz, pásztorkodáshoz elválaszthatatlanul hozzá tartozó munkáról.