A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Huska, A. M.: Liptovskí murári (Márkus, M.)
A harmadik rész a legillusztráltabb; a pásztorépítményeket tárgyalja. Ezek egy része ideiglenes jellegű. Anyagukban, formáikban nagy változatosságot mutatnak. Részletezi az építmények és pásztorok munkájának összefüggéseit, rámutat az építmények gyakorlatiasságára, amit a hosszúhosszú idő óta folytatott pásztorkodás tapasztalatai alakítottak ki. A pásztorépítményeket aszerint is osztályozza, hogy hol állnak; réten, legelőn, erdőszélen, erdőben stb. A példák egész során igazolja a tátrai pásztorkultúra egységét, ami az építmény, az eszközkészlet, a felszerelés, a voltaképpeni munka kölcsönös előfeltételezettségén is alapul. A neg} r edik rész társadalmi aspektusú. A pásztorok életét mutatja be a szállásokon, a tavaszi kihajlástól a szállási szezon végéig. Külön részek szólnak a pásztorok hagyományos viseletéről, a pásztorételekről, az étkezési módokról, a pásztormulatságokról, a pihenés, a szabad idő felhasználásáról. Ez utóbbi azért is fontos, mert a pásztorok pihenőben, szabad idejükben mesterkednek, faragnak, készítenek különböző fa-, csont-, bőrdolgokat vagy énekelnek, furulyáznak, egyszóval ekkor fejtik ki művészi tevékenységüket. A könyvben azonban a pásztorművészetről különösebben nincsen szó. A monográfiát 127 egész oldalas, fekete-fehér kép díszíti, jobban mondva teszi teljessé. Számos kép eredményesen pótolja a le nem írt, el nem mondott dolgokat, részleteket. A könyv illusztrációi nemcsak jók, hanem elválaszthatatlan, szerves részei is a munkának. Márcsak terjedelem tekintetében is szükséges, hogy az illusztrációkat ebben az esetben a szokásosnál nagyobb figyelemben részesítsük, a könyv szöveges részével egyenlően értékeljük, hiszen ez a monográfia voltaképpen képeskönyv. Mint ilyen, ugyan nem új műfaj, de ritka; holott ez a példa is igazolja, hogy a jó néprajzi képeskönyv nagyszerű lehetőségekkel rendelkezik a néprajztudomány kutatásainak, eredményeinek közreadásához. Távolról sem kifogásként említjük, hogy monográfiánkban jobban szóhoz kellett volna jutnia Ján Podoláknak, a komparativista kutatónak, azaz a Magas-Tátra állattartását, pásztorkultúráját jó lett volna összevetni néhány hasonló és néhány eltérő, de valamilyen okból vele összehasonlítható pásztorkultúrával, hogy a helyi, a szlovák sajátosságok plasztikus abbá váljanak. Természetesen az sem lett volna baj, ha a komparativizmus mellett teret kapott volna a történeti aspektus is. A Magas-Tátra, általában a Kárpátok állattartása, pásztorkodása történeti vonatkozásban is számos érdekességet őriz, több olyat, ami a közelmúlt, sőt a jelen állapotát is nagymértékben magyarázza. Számos interetnikus tényező, akkulturizációs folyamat, a kulturális jelenségek átadása, átvétele, elterjedése, valamint változásai, módosulásai váltak volna konkrét adatokhoz kötötten ismertté. DANKÓ IMRE Huska A. Miroslav: Liptovskí murári (Liptói kőművesek). Liptovsky Mikulás, 1968. 183 p. Az európai kultúrtörténet és etnológia kutatói sokat foglalkoztak az ember lakóhelyének: a 'ház'-nak (hajléknak) fejlődéstörténetével, s annak
