A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vlastivedny zborník Trencianskeho múzea v Trencíne — 1971 (Domin K.)

A XIX. század második felétől egyre szélesedik az ipar alapja. A legjelentősebb határkő a Vág-menti vasúti szakasz megépítése volt. 1883-ban vasúti híd is épült. 1907. május 1-től villannyal világít a város. Ipari üzemeket létesítenek. 1908—1911-ben kiépítik a csatornázási és vízvezetéki hálózatot. A századfordulón kialakulnak a város főútvonalai, de reprezentatív épületei ekkor még nem voltak. Az új épületek tervezői között Orth Ambrus és Somló Emil építészek nevét 1904—1905 közötti működéssel találjuk. A szerző szól a Divald Kornél művében kiemelt gótikus szárnyas oltárról, és a Párizsban (1900-ban) diplomával kitüntetett két gótikus szoborról is. A jelen szintén fontos időszak Trencsén város építészeti fejlődésében. Halasa Ján: Ladislav Ocskay (Hrdina i dobrodruh) (Ocskay László, a hős és a kalandor). 179—187. I. A magyar forrásokból már jól ismert életrajzot kapunk a szerzőtől. Az Európa-szerte „Rákóczi villáma", ,,a tűz fejedelme" néven emlegetett Ocskay kuruc brigadéros, Ocsko (Ockov) szülötte, fényes katonai pályát futott be, ezt a végzetes csata utáni árulásával kettétörte. A szerző idézi ifj. Teleki Miháiy. II. Rákóczi Ferenc főtisztjének naplóját Bezerédyről és Ocskayról, valamint a sárospataki kivégzésről. Majd naplórészletet olvashatunk a kézsmárki líciumi könyvtárból előkerült Bauchholtz Joannes G. tanár diáriumából. Mindkettő kapcsolatba hozza a felkelés veszteségeit Ocskay hitszegésével. A szerző végül röviden vázolja Jávorka Ádám és a Trenck-fivérek életrajzát is. Múlik, Ján: KúpeTny poriadok Trencianskych Tplíc z polovice 18. storocia. (Trencsénteplic fürdési szabályzata a XVIII. század közepéről). 172—176 l. Trencsénteplic felvirágzása gróf Illésházy Miklós idejében következett be, a XVIII. század elején. Átépítette a két úri medencét. Fapadlót, öltözőt csináltatott kabinokkal. Csupán a közfürdő maradt padlózat nélkül. A felügyelet joga és a felelősség a fürdőmesteré volt. A fürdő használatát egy 23 cikkelyből álló Útmutatás (Naucení) szabályozta: kik, mikor, hogyan fürödhetnek itt, melyek a megengedett szokások, s mi tilos. Az akkori cseh irodalmi nyelven írott fürdőrendet kifüggesztve megtalálhatták a vendégek. A cikkelyek közül a 4. megszabja: ,,5 fürdő van itt, éspedig 1. Üri, 2. Tiszti, 3. Közfürdő, 4. a szegényeké, s az 5. a zsidófürdő." A XVIII. században orvosi ismereteket is feltételezett a fürdőmesteri állás. Időnként a vármegyei orvos ellenőrizte a fürdőt. Stibrany, Peter: Okresny archív v Trencíne (A járási levéltár Trencsénben.) 198—201 1. A szerző röviden ismerteti Trencsén levéltárainak helyzetét. A kezdet a XVII. század második felébe nyúlik vissza. Fennmaradt a fontos