A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Vlastivedny zborník Trencianskeho múzea v Trencíne — 1970 (Domin K.)
Vlastivedny zborník Trencianskeho múzea v Trencíne 1970 VydavateVstvo Slavín Bratislava 1971. 168 (+1) p. Stibr any, Peter: Aké skody utrpeli Trencania za poslednej kuruckej vojny (Súhrn skôd v meste Trencíne). (Milyen károkat szenvedtek a trencséniek az utolsó kuruc háborúban — Trencsén város kárvallási összesítése). 135 —147 1. Trencsén városi hatósága, a magisztrátus, 1711-ben felszólította a romos épületek, házak, elhagyott telkek tulajdonosait, hogy legkésőbb fél éven belül jelentkezzenek javaik ügyében és adják be kárvallásuk felbecsülését. 1712. ápr. 5-én adta ki a város a ,,Conscriptio domorum" (A házak összeírása) címet viselő hivatalos iratát, benne a károk felmérésének eredményeit pénzértékben is megadva. Nincs ezekben a császári helyőrség (Pfeffershoven, Hurly és Moreili) által okozott károk összesítése, sem az 1704. febr. 14-től a kuruc katonák és tisztek részéről a várost ért kisebb károk. Leégett Illésházy Miklós főispán 2—2 háza (a városban és a városfalakon kívül), a sörfőzője, majorja, minden berendezésével. Bonus P. trencséni bíró háza, majorja, sörfőzője, csűrje leégett, állatait elhajtották, termését elvitték. A legnagyobb kárt Trencsén városa szenvedte. Leégett a városháza, a városi kórház (Xenodochium), a kápolna a toronnyal, az iskola, s a malmok. A lakosok kárát városnegyedek és utcák szerint vették fel. A „Huorka"-negyed zsellérei kis faházakban laktak. A ,,Predmestie" lakosai némileg tehetősebbek voltak: kézművesek, akiknek házuk és sörfőzőjük is volt. Majorral rendelkeztek, földet műveltek és állatokat tartottak. A blokád alatt a császári hadaktól elszenvedett károkat ebből a kárbecslésből ismerjük meg. A latin nyelvű iratban még ez a megjegyzés áll: a zaklatott idők előtt a szabad királyi város lakóinak száma 7884 volt. 1712-ben alig 3000. Abelová, Viera: Muzsky a detsky oder v okolí Trencína (A férfiak és a gyermekek ruházata Trencsén környékén). 59—78. 1. 16 kép. A dolgozat a szerző 1968-ban megjelent „Női ruházat Trencsén környékén" című munkájának kiegészítése és befejezése. Leírja a férfi ruházatát: az inget, a gatyát, a nadrágot, a mellényt, s ezeknek anyagát. A festőanyag a legrégibb ingeknél az égerfakéreg, s főzetébe mártott fonálból varrták a (barna) kötőket. A felső ruhák) közé a ködmön, a szűr. a bekecs tartozik. A szűr féllábszárig ért, fehér posztóból készült, s fontos részevolt az esküvői ruházatnak. Az ujjatlan és derékig érő bekecs barna bőrből készült, A lábbelik közül a bocskort (krpce) a XX. század első évtizedéig használták. Marhabőrből vagy régi csizmaszárból varrták, ráncokba szedték, s a lyukakba szíjat fűztek. A bocskor munkanapokon használt lábbeli volt. À csizmát (boty) férfiak és nők egyaránt viselték. Papucso-
