A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zborník Slovenského národného múzea — 1971 (Domin K.) - Zborník Slovenského národného múzea — 1972 (Domin K.)

mekek napibére: 8—15 krajcár. Megtudjuk a betegség, sérülés és haláleset idejére meghatározott szociális intézkedések módját és mértékét is. A gyár 1878-ban szűnt meg. SPIRITZA, Juraj — UC.NIKOVÁ, Danuta: Spisské gotické krstitelnice z tvorivého okruhu Konráda Gaala (Szepesi gótikus keresztslőkutak Konrád Gaal alkotó köréből). 35—99 1. 48 kép. Német kivonat. Szepes, a hegyes kelet-szlovákiai táj különösen figyelemreméltó épen megmaradt gótikus műemlékeinek sokaságával. A K. Gaal által alapított műhely itt 1357-től 1516-ig működött. Az alapító Konrádon kívül itt dolgoztak: Weygel János, Miklós, Mátyás, Vince, Pál a Gaal-családból, s ugyancsak itt dolgozott Wagner János. A műhelyt is a családról nevezték el. Harangot öntöttek, keresztelőkutakat készítettek, olykor azonban profán rendeléseket is elfogadtak. 1427-ben pl. Bártfa részére réz üstöt készítettek. Az itteni műhelyben készült keresztelőkutak napjainkban Szepes legbecsesebb és művészeti szempontból a legérdekesebb emlékei közé tartoznak. Két különálló öntött részből állnak, a felső edényből és a tartó lábból. Legrégibb a dátum nélküli kút Svedléren. A legifjabb a szepesbélai bronzkorpusz felső edénye. A szerző ezek után megadja a K. Gaal készítette keresztelőkutak irodalmát. (Myskovszky V.. Hradszky J., Vajdovszky J., Dénes Fr., Gerecze P., Pajdussák M., O. Schürer—E. Wieske műve: Deutsche Kunst in der Zips, igen jelentős.) A Gaal-öntöde mesterei közül Konrád Gaalról csupán hiányos adataink vannak. Születési helye, éve, halála biztos időpontja sem ismeretes. Az első biztos adatunk 1357-ből ered, amikor is Visegrádon az ottani nagy harang felszereléséért Nagy Lajos királytól nagy kiváltságokat kapott. Az okirat szövegét csak az 1364. évi királyi levélből ismerjük. Ügy tűnik, hogy Konrád fiúutód nélkül halt meg. Műhelyét idegen öntő: Weygel János vette át. Nincs kizárva, hogy a Gaal-asaládba és a műhelybe beházasodása révén került be. A megmaradt harangok mind bizonyítják kiváló szaktudását, így pl. lengyelországi tartózkodása idején a krakkói bazilika részére öntött két harangot. A kisebbiken látható felirat szól iglói eredetéről: „...VON DEM NEVENDORF". A szepesi Urbán-harang (Spisská Kapitula) 1426-ból való, általa jelezve. Konrád fivére: Miklós volt, akinek három fia: Pál, ifjabb Miklós és Péter. Mesterek voltak még: Mátyás, Vince és Pál. Nem ismertek Wagner János személyi adatai sem. A műhelyben és a városban folytatott tevékenysége annál ismertebb. Tagja volt a városi tanácsnak. Utódai — szintén harangöntők — Lengyelországba költöztek. A szerzőpár elkalauzolja olvasóit az egyes szepesi templomokba, amelyekben a Gaal-öntőműhelyből kikerült keresztelőkutak láthatók: Svedlér, Antióchiai Szent Margit temploma, Szepesváralja, Szűz Mária születésének tiszteletére épült templom, Mateóc, Szent István király temploma, Szepestótfalu, Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére épült templom, Felka, Szent János Evangélista temploma, Lubica. Szűz Mária Mennybevitele temploma, Ménhárd, Szent Szervác temploma, Szepesolaszi, Szent János Evangélista temploma, Szepesbéla, Remete Szent Antal temploma. DOMIN K.