A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Újságírók, lapszerkeszltők, művészek...

Az egyes lapok karakterét, politikai irányvonalát lényegében a lapokat finanszírozó csoportok szabták meg. Minden klikknek, politikai pártnak, szervezetnek megvoltak a maga „reprezentatív" emberei a sajtónál. Ezeknek az embereknek a helyzetéből következett, hogy a várospolitika és a város politikai életében bizonyos fokig kulcshelyzetben voltak. Főszerkesztői székbe csak akkor került ez a típusú „újságíró", ha egy lap politikai arculatát a laptulajdonosok határozottan ki akarták domborítani és a lapot finanszírozó klikkek, politikai pártok ezzel bizonyos konkrét célokat, elképzeléseket kívántak szolgálni. így lett pl. Láng Lajos dr. egy időre a Reggeli Hírlap főszerkesztője, akkor, amikor a lap egy olyan pénzcsoport kezébe került, amely a Láng Lajos által életrehívott Vázsonyi-féle Demokrata Párt helyi csoportját támogatta. Zsedényi Béla egy ideig a Magyar Jövő főszerkesztője volt, mint annak a politikai csoportosulásnak egyik vezetője, amely a 30-as években Miskolcon Ekchardt Tibor táborát adta (ti. Ekchardt 1931-től 1939-ig képviselője volt a városnak). Händel Vilmos, Zsedényihez hasonlóan ugyancsak jogakadémiai tanár volt, lett az 1938-ban induló Magyar Élet című kormánypárti, majd később imrédysta napilap főszerkesztője. Lényegesen nehezebb helyzetben voltak azok a hivatásos újságírók, akik kizárólag az újságírásból éltek. Elsősorban a vezető hivatásos újságíró gárda volt kitéve annak, hogy ,, . . . a pártoktól pártokig tartó versenyfutás" áldozataivá lesznek. Sassy Csaba írta Fehér Ödön 30 éves újságírói jubileuma alkalmából, hogy a Reggeli Hírlap története 1927 és 1937 között a ,, . . végnélküli anyagi nehézségek közepette pártoktól pártokig tartó vesszőfutásból állott ... és az elvhűség a lapvezérnek igen gyenge pontja volt." Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy azoknak a főszerkesztőknek, akik (mint pl. Fazekas Sámuel, Kass Endre) saját elképzeléseiket fölébe helyezték a laptulajdonosok célkitűzéseinek, igen hamar megpecsételődött a sorsa. De elég volt. ha a lapot új tulajdonosok vették át, ami igen gyakran előfordult, a vezető munkatársaknak mennie kellett, pláne, ha az új gazda vagy gazdák merőben ellentétes politikai irányvonalat szabtak a lapnak. A Magyar Jövő pl. majd két évtizedes fennállása alatt volt kormánypárti, fajvédő, megint kormánypárti, keresztény ellenzéki, legitimista, kisgazdapárti (vagy legalábbis azzal rokonszenvező) orgánum. Egyes miskolci sajtóvezérekről köztudott volt, hogy évtizedeken keresztül a város legbefolyásosabb klikkjének és pénzügyi csoportosulásának, a Villamossági Rt-nek és kapcsolt részeinek voltak megbízható emberei. Ezeknek viszont csupán egyetlen szempont lebegett a szemük előtt, a Villamossági érdekei, amelyek marőben ellentétesek voltak a város valóságos érdekeivel. A 30-as évek elején a Villamossági megvásárolta a Reggeli Hírlapot, amelynek élére saját emberét — Fehér Ödönt — állította. Nem véletlen, hogy a miskolci sajtóból hiányzott minden kritikai hang, a várospolitika és a városi vezetés — amely köztudottan a Villamosságinak parírozott — leghalványabb bírálatától is tartózkodott a húszas években még ellenzéki lap hírében álló Reggeli Hírlap is. A kifejezetten ellenzéki lapok viszont általában egy-két évnél hosszabb ideig nem bírtak megmaradni, hiába nyertek meg e lapok számára ismert nevű (Miskolcon