A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: "Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról

Az emlékezés helyesírási és fogalmazási pongyolasága igazolni látszik ezt a gyanúnkat. Az egymásba folyó mondatok, az élőbeszédet szinte gyorsírásszerűen visszaadó előadásmód pontosan tükrözi Rácz Endre ielkész elbeszélésmódját, a vidéki magyar úr szívesen és jókedvűen adomázgató stílusát, ahogyan azt nyilván igen-igen sokszor elmondhatta. Jókai tardonai életének — magán az írón kívül — ő volt az egyetlen és kizárólagos forrása, az ő elbeszélését jegyezte vagy jegyeztette le Vadnay Károly, és adta ki 1893-ban, az Irodalmi emlékek kötetben. Rácz Endre a fő forrása az azóta lavinaszerűen felgyülemlett tardonai emlékezéseknek, amelyeknek hosszú sora a mai napig sem zárult le. Jókai négyhónapos tardonai bujdosásának többi főszereplője: a Csányiak, Bodolayak, Szentimreyek nem írták meg emlékeiket, — sajnos, maga Rácz Endre sem —, Rácz István feljegyzése tehát — ha a szó legnemesebb értelmében is — szóhagyományok, anekdoták sorozata. Az emlékezés továbbra sem tisztázza Jókai tardonai tartózkodásának pontos időtartamát. „Egyszer Tardonára érkezik egy kocsi . . ." szinte mesekezdet, hiteles adat nélkül. A bizonytalansághoz maga Jókai is hozzájárult, hiszen Önéletírásában ő maga írta le azt a mondatot, amely azután tardonai emléktáblájára is felkerült: „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen át bujdostam én ezekben az erdőkben ..." A valóság az, hogy írónk legkorábban augusztus legutolsó napjaiban érkezhetett Tardonára, felesége Róza-napján, tehát augusztus 30-án már vissza is ment Pestre, elutazásuk Tardonáról pedig karácsony és újév között történt. így a három évszak négy hónapra szorul össze, amelyben a nyár még nem játszik szerepet. Ezzel szemben pontosan tisztázza a kézirat Jókai tardonai vendéglátóinak rokoni kapcsolatát, melyet életrajzírói néha összekevernek. Ezek szerint: Telepy György, a Nemzeti Színház művésze és „mindenese" irányítja Jókait Tardonára. Telepy felesége Csányi Zsuzsanna odavaló származású, betegségében Tardonára megy meghalni, éppen Jókai ott-tartózkodása idején. Telepi György ekkor 52 éves, fia, Károly, a későbbi festőművész 21 éves. Telepyné Csányi Zsuzsannának egy fivére és egy nővére él Tardonán: Csányi Benjámin földbirtokos, akinek házában lakott Jókai a faluban, és Rácz Endre ref. lelkész felesége, Csányi Julianna, akinek férje a megemlékezésnek értelmi és fia az írásos szerzője. A falu birtokos nemesei közül Jókai baráti kapcsolatot tartott fenn Szentimrey Pállal, akinek felesége Horváth Borbála, továbbá Bodolay Sámuellel, feleségének csak keresztnevét említi szerzőnk: Jusztina. A látogatók közül csak a színészeket említi a megemlékezés: Telepy Károlyt, az örök tréfacsinálót, Egressyt (nyilván Béniről van szó, hiszen Gábor ebben az időben Törökországban bujdosik, Kossuth kíséretében), továbbá Tóth Somát. Nyilvánvaló, hogy nem csupán Jókai bujdosása idején tartózkodtak Tardonán és a Bükkben, hanem előtte és valószínűleg utána is, bár Egressy Béni már két év múlva fiatalon meghalt. Maga a visszaemlékezés tulajdonképpen rövid történetek laza sorozata. A Tardonára érkezés és a sakkozó Jókai alakjának jó ízű bemutatása iényegében már ismert volt eddig is. Ugyanígy a három kis történet, amely a feljegyzések jelentős részét képezi: a vadászat leírása, az éjszakai