A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Gyallog, szekéren, gyorskocsin, vonaton Miskolcról Pestre

Besnyőn (Máriabesnyő), Kerepesen át Pestig. A bérelt szekér díja 46 rhenusi forint volt, ezenkívül a lovaknak kellett 1 köböl zabot és 2 köböl szecskát adniuk.

9 Ebben az esztendőben szüret előtt 1 gönci hordó bor 20 forint volt, az aszú pedig 63 forint.

10 Egy út áráért, a kifizetett szekérbérért tehát több mint három hektoliter bort vásárolhatott abban az időben a miskolci polgár. Igen költséges vállalkozás volt tehát ez a „gyors", csak három napig tartó pesti utazás. A szekérbér állandóan emelkedett, s minden bizonnyal éppen ezért kellett a bért limitálni.

11 1810-ben ismét Pestre utazik Szűcs Sámuel uram. Ekkor azonban már nem bérelt szekéren, hanem úgynevezett forsponton. Ha valaki az utazásnak ezt a módját választotta, akkor a szekeret maga adta, s csak a lovakat bérelte a szekér elé. Első nap Harsányig, a második nap Szihalomig, a harmadik nap Fügédig, a negyedik nap Csányig, az ötödik nap Gödöllőig, s csak a hatodik nap jutott el Pestig. Nem tudjuk, mi az oka ennek a lassúságnak. Valószínű, hogy ők is (diáktársaság utazott) szórakozással, vendégeskedéssel, táncolással tarkították az útjukat, s ezért a vártnál lassabban haladtak. Meg is jegyzi idősebb Szűcs Sámuel nagyon szűkszavúan: „Fügeden... Czövek Sándor úrnál igen vigan voltunk, 's tánczóltúnk a' Gombos Lajos hegedűlésén..."

1- Űgy látszik nem is volt kialakult útirány Pestre. Ki erre, ki arra utazott, s minden bizonnyal egyik vagy a másik út választásánál döntő súllyal esett a latba az időjárás is, amelytől egy-egy utazás sikere elsősorban függhetett. Kár, hogy a forsponton való utazás költségeit nem jegyezte fel a napló írója. Bérelt szekéren még egy negyed évszázaddal később sem javult lényegesen a helyzet. Legfeljebb csak az útvonal változott, a „menetidő" azonban továbbra is három nap volt. 1839-ben az imént megismert idősebb Szűcs Sámuel egyik fia, Miklós utazik bérelt szekéren Pestre.

1

" Eddig egyik általunk ismertetett úton sem érintették Kerecsendet. Első nap a Gyöngyös melletti Halmajugrajig jutottak el, másnap már egészen megközelítették Pestet, mert a késő esti órákban már Cinkotára értek. A harmadik nap reggel már kora hajnalban elindultak, s így kora délelőtt Pestre érkeztek. Az út rendkívül siralmas állapotban lehetett. „Nem is véltem — írja Szűcs Miklós — hogy még illy partokat kelljen másznunk, minő az aszódi, hát még az időt lopó, 's lovat nyomorító homoktenger. Milly kellemetlen újság vala rám nézve hazánk egyik nevezetes útvonalát, melly a' fővárost a' felfölddel köti össze így elhanyagoltan hagyni. Csakugyan vétek a haza ellen, vasútról gondolkozni illy honban még jámbor óhajtásnak is sok."

14 A bérelt szekér ekkor 32 forintba került. A korabeli lassú, több napig tartó pesti utakat figyelembe véve, igen nagy ajándék volt az utazó számára a gyorskocsi. Míg néhány évvel ezelőtt, sőt még a gyorskocsi járatok megindulása idején is a leggyorsabban csak a harmadik napra juthattak fel Pestre, addig a gyorskocsi mindössze 22 óra alatt „röpítette" fel utasait a fővárosba. „Szép — jegyzi meg Szűcs Miklós •— 22 óra alatt Miskolczról Pestre érni!" 1836-ban jött létre a Miskolcot is érintő Budapest-—-Gyöngyös—Miskolc—Kassa—Eperjes útirány utasforgalmának lebonyolítására az ország második gyorskocsi vállalkozása. Az első 1830-ban alakult Budapest—Nagyvárad—Kolozsvár útvonalon.

10 A Miskolcot is érintő gyorskocsi járat Eperjesen tartja székhelyét,