A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Gyallog, szekéren, gyorskocsin, vonaton Miskolcról Pestre

egyik jelentős részvényese azonban Miskolcon tartózkodik s így Miskolcon afféle szakaszfőnökség lehetett.

16 A társaság később tovább bővíti az útvonalat. Batárjai eljutnak Eperjesről Lőcsén és Bielitzen át, egészen Krakkóig A járatok menetrendszerűen közlekedtek. Az útvonalról ismét csak Szűcs Miklós számol be naplójában: „Kövesden, Gyöngyösön, Hatvanban, Gödöllőn csak addig áll meg (ti. a gyorskocsi), míg pihent lovak fogatnak a fáradtak helyébe . . A napló írója azonban, bár őszintén örül a menetidő lerövidülésének, nem túlságosan lelkesedik a batárbeli kényelmetlen utazásért. ,.A gyorskocsin igen rossz éjem volt. Egésségesnek is kényelmetlen rajta aludni, mert nincs hová hajtani fejét, mint a kocsi oldalához, miben a' nyak hamar megfájdul. Igaz, hogy nem nehéz egy éjet álomnélkül kihúzni, de csak úgy. ha mulat vagy dolgozik az ember, nem pedig egy szűk helyen, hol lábát sem nyújthatja ki, kénytelen 'sugorogni... A' hátam megetti ülésben volt nők igen vigan voltak . . . Mind e mellett a gyorskocsi iránt nincs bennem semmi elfogultság, mert csak szép 22 óra alatt Miskolczról Pestre érni! Hátha még az útak jobbak volnának. Ekkor téli éjjel is lehetne folyvást utazni . . ."

Js Megrövidült tehát a menetidő, az útiköltség pedig a fogadott szekér béréhez képest minimálisra csökkent. Mindössze 6 forintot kellett az utasnak a menetjegyért fizetnie. Ez az összeg csak akkor emelkedett, ha az utas poggyászának a súlya a megengedettnél nagyobb volt. Egy jó darabig azonban még sokan utaztak a gyorskocsi idejében is fogadott szekéren, hiszen mint mindennek, ennek is volt előnye, hátrányaival szemben. Igaz ugyan, hogy a szekérbér 31 forintba került, ha azonban öten-hatan öszszeálltak, a költségek arányosan elolszlottak, s a „különkocsi" ott, és anynyiszor állt meg, ahol, és ahányszor az utas, vagy az utasok ezt megkívánták. Ismeretlen volt tehát a menetrend kényszere. Azonkívül pedig talán még kényelmesebb hely is jutott a fogadott szekéren. Egyszóval, a gyorskocsi nem tette egycsapásra elavulttá az utazás egyik régebbi módját, a szekerezést. „Vasútról gondolkozni illy honban még jámbor óhajtásnak is sok" — jegyzi meg — mint fentebb már említettem, Szűcs Miklós 1839-ben, ezért írja tehát szinte a felfedezők örömével első vasúti utazását meg oly részletesen. 1839. szeptember ötödikén utazik először a fiatal ügyvédjelölt vonaton Pozsonyból Bécsbe, az úgynevezett Ferdinánd vaspályán. Társaival Gansendorfnál érték el fogadott kocsijaikkal a Bécset Brünn-nel öszszekötő vasútvonalat. „A gänsendorfi fogadónál — olvasható a naplóban —' elértük a Ferdinánd északi vaspályát, melly Brünntől Bécsig visz. Satum nevű gőz mozgony az utána kapcsolt kocsikkal már itt állott. A' gőzkocsi gépezetét én nagyobb kiterjedésűnek gondoltam, rejtve lévén az ember szemei előtt a' gép belszerkezete. A leg megfoghatatlanabbnak látszik, hogy mikint vonhat a' gép magával olly roppant terhet olly könynyűséggel és gyorsasággal. A' harmadik helyre válték jegyet 1 fr. 3 krért v. cz. Az elsőbb helyek vánkosokkal és üveges ajtókkal 's ablakokkal ellátvák, mert a' legelső hely nem egyéb, mint egy díszes batár. A' 3-dik helyen az ülések csak deszkából vannak. Ez még fedeles szekér, a' negyedik fedetlen. Egy éles süvöltés jelenti, hogy a gép megindult. Mozgása lihegő moraj közt nevekedett, de legnagyobb sebességben is kivehetők