A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)
Kádas—Murányi—Zimonyi: Tízéves a Napjaink
érvényesülnek. Egyszerűbben és pontosabban: abban a szerepben, amit a lap elvi indíttatás és gyakorlati lehetőségek között kialakított. A Napjaink valódi helyét és értékét ez adja meg. A szerep Egy folyóiratot meg lehet ítélni úgy is, ha rákérdezünk: hányad vonala jelentkezik a lapszámokban a magyar irodalomnak? Firtathatnánk ezt a Napjaink esetében is, a szerkesztőségnek nem igen kellene szégyenkeznie, mert, ha nem is rendszeresen, de Németh László, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Lengyel József, Gellért Oszkár, Kassák Lajos, Füst Milán, Fábry Zoltán írása vagy írásai is felbukkannak a lapban. A fiatalabbakból szintén jól hangzó névsort lehetne összeállítani. Ha a Napjaink a fentebb említett élő (és sajnos: azóta elhunyt) klaszszikusoktól többet és rendszeresebben közölt volna, ma legfeljebb Kiskortárs lenne, aligha szolgálná a magyar irodalmat, legfeljebb a maga hiúságát legyezgette volna. (Mert mit jelenthet Németh Lászlónak az, hogy a Napjaink megjelentette az írását? De mit a lapnak!) ,,A művek az örökkévalóságot keresik, a folyóiratok a pillanatot . . . Ők nem apellálhatnak a jövőre, nekik a maguk esztendejét kell szolgálniuk ... A művek, amelyeket közölnek, talán örökbecsűek ... de maga a folyóirat menthetetlenül a koré" — írta le Németh László négy évtizede a máig igaz megállapítást. 27 A Napjaink tíz évfolyamának lapszámaiból kitűnik a szerepkeresés izgalma: hogyan szolgálhatná a maga esztendejét, miképp segíthetné a kor irodalmának formálását, alakítását? A lap indulásakor az irodalompolitikai feltételek kedveztek az igényes folyóirat kibontakozásának. Az 1962-es májusi írószövetségi közgyűlés megmutatta, hogy az ellenforradalom közvetlen utóhatásai visszaszorultak, a különböző ideológiai csoportok közös politikai nevezőre jutottak a népi hatalom elismerésében és a szocialista perspektíva igenlésében. A konszolidációval színes, elevenebb lett az irodalmi élet, mindenki, aki alkotott, megjelenhetett. Az élő magyar irodalom egészének közlésére vállalkozó Kortárs egyre kevésbé tudta felvenni a megáradt műveket, a fiatalok ezért egyre nagyobb fórumhiánnyal küzdöttek. Ennek a feloldására indult meg egy évvel a Napjaink előtt az Űj írás (1961), sajnos azonban, nem tudta levezetni a publikációs feszültséget. A vidéki folyóiratokat pedig — a már említett egyensúlyhiány miatt nem keresték szívesen a fiatalok. Az Űj írásnak gyakran csak a felfedezésre, a tehetség felismerésére futotta a lehetőségéből, a kibontakozás segítésére már nem. A Napjaink felismerte, hogy a helyi írók támogatása, a városbólmegyéből elszármazottak vissza-visszahívása mellett még másünnen is toborozhatja a szerzőit. A rendszeres és gyakori publikációt nélkülöző, másutt felbukkant tehetséges fiataloknak felkínálta az üresen maradt oldalakat. Biztosította, hogy a kiszemeltek rendszeresen jelentkezhessenek művekkel, műhely vallomásokkal. A Napjaink tehát a szerepét a fiatal irodalom felkarolásában találta meg.
