A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)
Kádas—Murányi—Zimonyi: Tízéves a Napjaink
Érdekes, hogy miután a folyóirat szerepét a publikációkból kihámoztuk, tételes megfogalmazásban is megtaláltuk a Jelenkor (tehát egy vidéki folyóirat) volt főszerkesztője, Tüskés Tibor tollából. A következőt írja az 1971. 12. számban: „I960 körül, öt évig egy irodalmi folyóiratot szerkesztettem . . . Ha annak a fél évtizednek volt valami értelme, semmiképpen sem az, hogy valakit is fölfedezett. Sokkal inkább az, hogy akinek a tehetségében hitt, annak kaput nyitott és rendszeres publikációt biztosított, írásait, műhelyvallomásait közölte, kritikával kísérte." A Napjaink — hol hálás, hol hálátlan — szerepével összefügg a szüntelen keresés és újrakezdés. A folyóirat sorsa: a befogadottak, ha megerősödtek, kirajzanak. Aki menni akar, engedni kell, így talán időnként jó szívvel visszatér, hogy teljesítményével rangosítsa azt a folyóiratot, amely egykor segítette, felnevelte. Szereplehetőség A Napjaink a programját tehát nagyrészt fiatal írókkal valósította meg, így a szocialista irodalom, a realista törekvések újratermelését is segítette, segíti. Helyzetéből és formátumából egy olyan további szereplehetőség is fakad, amellyel nem él, mert talán fel sem ismerte. A tíz évfolyam lapszámai, annak ellenére, hogy maguk az írások határozott esztétikai irányt képviselnek, más elbírálási szempont alapján jellegtelenek. Folyóirat és irodalmi újság igényű cikkek, műfajok birkóznak benne, hogy melyik gyűrje le a másikat, melyik adja meg a lap jellegét. A formátum az utóbbit segíti, az igényesebb írások viszont az előzőből kerülnek ki. A havi megjelenés a folyóirat természete szerint való, az újságformátum több frisseséget, fürgébb megjelenést kíván. A Napjaink 1972-ig az Élet és Irodalom mellett az egyetlen újságformátumú irodalmi lap volt, alakja tehát feljogosította, hogy jellegét az irodalmi újság elvárásaihoz igazítsa, publicisztikus legyen. Tehát a rövidebb, olvasmányosabb megfogalmazású formáknak adhat engedményt, kizárja a szépirodalom és az irodalomtudomány egyes ágait (regény, dráma, nagyobb elbeszélések, szociográfia, tanulmány, szaktudományos munka stb), megnyitja viszont az utat a közírói tevékenységnek, a másutt alig-alig érvényesülő irodalmi publicisztikának, tárcáknak, lehetőséget kínál, hogy a jegyzetek, glosszák a gyors jelentkezéssel az irodalmi élet formálói legyenek. Egy ilyen jellegű fórumra ma Magyarországon az ÉS mellett megvan az igény, a lap értékelésekor, mint félhivatalos elvárás is elhangzott. A szereplehetőség biztató lehet a Napjaink holnapját illetően. Hadd szólaltassuk meg mégis az aggodalmunkat. A meglevő ellentmondások alapján aligha tölthetné be egyelőre ezt a szerepet. Egyrészt: a decentralizing jelenlegi mértéke nem kedvez egy ÉS jellegű folyóirat miskolci szerkesztésének. Másrészt: az irodalmi újság sűrűbb megjelenése megnöveli a szerkesztőségi munkát és a cikkigényt (ez utóbbit éppen olyan területen, amely az elmúlt tíz év tapasztalata alapján éppen a gyengébb oldala volt a Napjainknak!).
