A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Zsadányi Guidó: A megye képzőművészetének helyzete, képtárai és képzőművészeti irodalma

Ebből a kis számszerű Összeállításból megállapítható, hogy gyűjteményünk anyagának 75 százaléka 1945 utáni szerzemény. A művek keletkezésének időpontját vizsgálva az alábbi eredményt kaptuk: Itt is a felszabadulás után készült művek vannak túlsúlyban. Az anyag 75 százaléka 1920, 84 százaléka pedig 1900 után keletkezett. Ebből látható, hogy képtárunk leginkább a ma élő művészek alkotásait foglalja magában és ezek közül is grafikai anyaga a jelentősebb. Ha a számszerű adatok helyett, melyek csak bizonyos fokú tájékoztatásra alkalmasak, minőségi tényezőket vizsgálunk, akkor a már említett Fényes-képen kívül Barabás Miklós, Karlovszky Bertalan, Réti István, Rudnay Gyula és Szinyei Merse Pál, mai művészeink közül Bernáth Aurél és Domanovszky Endre festményeit, Csohány Kálmán, Feledy Gyula, Hincz Gyula, Kondor Béla és Raszler Károly grafikáit említhetjük. Az anyagra elsősorban a heterogenitás jellemző. Az említett színvonalas műalkotások mellett sok olyan kép is bekerült a gyűjteménybe, melyek kevésbé színvonalasak. A képtár anyaga végletes voltának szemléltetésére engedjék meg, hogy néhány képet mutassak be. Varga Béla miskolci festő „Léghajótörött majmok" c. olajfestményét (Lelt. sz.: 53. 12; Bartus Ödön ugyancsak miskolci művész „Az avasi templom" c. művét (Lelt. sz. 53. 149), Szinyei Merse Pál „Mező" (Lelt. sz. 53. 27) és Réti István „Szilvás" című olajfestményeit (Lelt. sz.: 53. 55), továbbá Domanovszky Endre „Asszonyok szekér mellett" című temperáját. (Lelt. sz. 62. 1). A képtár anyagának e hiányosságai elsősorban arra vezethetők vissza, hogy alapját nem egyházi vagy világi magángyűjtemény képezte, mint az egri vagy debreceni múzeum képtáráét. Létrejötte a Borsod—Miskolcz Közművelődési és Múzeum Egyesület szerény lehetőségei mellett történt. Azt, hogy ilyen körülmények között 1ère jöhetett az egyesület és a múzeum első vezetői érdeméül kell említeni. El kell mondanunk ezzel kapcsolatban azt is, hogy mi módon történik ma a képtár anyagának gyarapodása. Vásárlásra csak rendkívül korlátozott mértékben van a múzeumnak lehetősége. Ez évre mindössze 3000 forint használható fel, melyből néhány grafikai lap vásárolható csupán. Ugyanakkor van olyan megyei múzeum, ahol évi 20 000 forint áll képzőművészeti tárgy vásárlásra rendelkezésre. Ezenkívül ajándékozás révén kapja a műtárgyakat. Az ajándékozók között szerepel a Művelődésügyi Minisztérium, mely 1958-ig jelentősen gyarapította a képtárat. Azóta azonban ez megszűnt és e gyakorlat felelevenítésére vonatkozó kísérletek nem vezettek eredményre. A minisztériumi ajándékok kiválasztásánál felmerült még egy probléma, hogy abba a múzeumnak semmiféle beleszólása nem volt. Örvendetes jelenségként kell említenünk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tanácsa VB. Művelődésügyi Osztálya, a tanácsi kezelésbe vétel óta meszsze menően figyelembeveszi a múzeum kívánságait és az állami vásárlási keretből vásárolt jelentősebb képeket átengedi a múzeumnak. Ily módon az I. Grafikai Biennale és a megyei kiállítások anyagából is értékes műtárgj^akhoz jutott a múzeum. A harmadik lehetőség, mellyel az utóbbi időben a megye művészei — köA XVIII. században készült 17 műtárgy 27 műtárgy 34 műtárgy 51 műtárgy 167 műtárgy 250 műtárgy 1801—1848 között készült 1849—1896 között készült 1897—1919 között készült 1920—1944 között készült 1945 után készült