A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Zsadányi Guidó: A megye képzőművészetének helyzete, képtárai és képzőművészeti irodalma

nek keretében lehetőségünk nyílik arra is, hogy művészeink tevékenységét, alkotásait nemzetközi összehasonlítások alapján értékeljük. Azonban azzal, hogy országos képzőművészeti kiállításokat rendezünk Miskolcon, nem állhat meg a művészeti fejlődés. Tovább kell lépni. Egyrészt azzal, hogy Sátoraljaújhely város tanácsa áldozatkészsége révén a megyei képzőművészeti kiállításokat most már rendszeresen ott rendezhetjük meg. Másfelől azzal, hogy a városokon kívül a falvakban is igyekeztünk képzőművészeti kiállításokat eljuttatni. E törekvések sorában országosan egyedülálló kezdeményezésként kell említenünk az erdőbényei kisgaléria megvalósítását, mely 1962 decemberében egy lelkes festőművész-tanár fáradozása és a művészek áldozatkészsége révén mint az ország első állandó falusi képkiállítása az ottani művelődési házban megnyílhatott. A látogatottság és a kisgaléria iránt megnyilvánuló érdeklődés azt mutatja, hogy ez a kezdeményezés helyes volt és a falusi képkiállítások kérdésével nekünk behatóbban foglalkoznunk kell. Nem lehet ma már a városokra korlátozni a képzőművészeti kiállításokat. El kell menni a falvakba is minél jobb anyagot kell bemutatni, hogy ennek ízlésnevelő hatása falvainkban is mutatkozzék. További jelentős eredményként kell említenünk a megyei vándorkiállítások két alkalommal történt megrendezését. Ennek során a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya lehetőséget biztosított arra, hogy a művészek által átengedett anyag a megye különböző községeiben sorozatosan bemutatásra kerülhessen. A sárospataki Rákóczi Múzeum a hegyaljai képzőművészek évente ismétlődő, már nyolc alkalommal megrendezett kiállítása mellett más — nagyobb érdeklődésre számot tartó kiállításokat is rendezett, például a Nemzeti Galéria anyagából. Ezenkívül pedig a Szabolcs-Szatmár és Csongrád megyei képzőművészek kollektív kiállítását is bemutatta. A megye életében tehát figyelemreméltó képzőművészeti fejlődésről adhatunk számot. E fejlődés csaknem kizárólag az utolsó tíz évben következett be. Ez a tény azt a jogos reményt táplálhatja, hogy a következő évek folyamán még erőteljesebb fejlődéssel kell e téren számolnunk. Ennek alapján meg kell vizsgálnunk, hogy a megye múzeumainak, illetve képtárainak, melyek a problémái és gyűjteményeikben a megyei művészet fejlődése miként jut kifejezésre? A múzeumok képzőművészeti anyagának helyzete ma a következő: Képtára csak a Herman Ottó Múzeumnak van. Anyaga, alapításától kezdődően (1899), gyűlt össze. Ezt a kifejezést szándékosan használjuk, mert ez az anyag a szó szoros értelmében gyűlt és nem gyűjtötték. Sajnos az államosítást megelőző idők múzeumi tevékenységének volt olyan jellege, hogy főként olyan tárgyak kerültek be a múzeumba, amit kívülállók behoztak. S ez a megállapítás még inkább érvényes a képzőművészeti tárgyakra, melyek megszerzése jelentős anyagiakat is igényelt. A képzőművészeti gyűjtemény ma 546 tulajdonban, 13 letétben levő, tehát összesen 559 műalkotásból áll. A fejlődést néhány számadattal híven szemléltethetjük: Időszak Festmény Grafika Szobor Összesen 1899—1919 34 1 2 37 : 920—1944 42 59 1 102 1945—1963 164 229 14 407 Mai állomány: 240 289 17 546 Letét: 13 13 253 289 17 559