A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Horváth Béla, ifj.: Miskolc II., III. és IV. kerületének kialakulása, városképe és műemlékei

Szirma. Kossuth utca 69. szám alatti népi lakóház. Épült 1867-ben. (ÉM. Műemléki Csoport, Borsos—Kozacsek felvétele.) szerkezet fenti analizise után kirajzolódó zavaros város- és utcaképek csak látszólagosak: kétségtelen a szomszédsági egységek fokozatos eggyé forrása, mely a lakó- és iparterületek összeépítésével ma is tart, egyes útvonalakon és térképezéseknél nehezen kiküszöbölhető varratát képezi ennek a szakaszosan végbemenő hegesztésnek. Nem feladatunk e helyen a városképek negatív vonásaival foglalkozni, lényegesebbnek tartjuk az eggyé vált Miskolc külső kerületének építészeti arculatát megrajzolni Diósgyőrben, Hámorban, Űj-Massán, Szentléleken, Szirmán, Hejőcsabán,Görömbölyön és Tapolcán. Diósgyőr. A város történeti magjától nyugatra már az őskorban is lakott. Vára eredetileg földvár, köralaprajzzal. A Bors-családé, majd 1241-ig királyi birtok. 1241-ben, a tatárjárás idején tönkremegy, később felépül és 1319-től kezdve állami, illetve királyi birtok. Nagy Lajos kedvenc szórakozási helye, míg Mátyás alatt a királyné rendelkezésére állt. 1673-ban erősen sérült, hajdan a vár kiépített rendszere már a vizesároknál kezdődött (ma csak nyomai láthatók), melyet a Szinva táplált. Északi oldalán kazamaták, raktárak, börtönök és az őrség helyiségei egészítették ki a négy tornyot és ezek között kiépült lakosztályokat, lovagtermet, kápolnát, melyek a várudvart zárták körül. Mint a vár kiszolgáló épületeit tartjuk nyilván az Árpád utca 32. és 34. sz. földszintes, többnyire lakóházakat. Közelében, az Erzsébet-u. 20. kincstári épület volt. (Déryné 1852—1867-ig lakott e házban.) Ez utóbbi felsorolt lakóházak a XVIII. század közepének építészeti formáit mutatják. Déli homlokzatai sérültek, a belsőben az áruló nyomok árkádokon, boltozatokon, lépcsőházakban (Árpád-utca 32.) fellelhetők. A XVI—XVIII. században zálogos bérlők használják (Balassa, Perényi, Nyári, Grassalkovich). 1602., 1604., 1608^ban törvény intézkedik a kijavításáról a törökdúlás után. 1618-ban a törvény már országos érdeknek nyilvánítja a vár védelmét, még 1679-ben újabb pusztulás éri és fokozatosan romosodik. Az állagmegóvási munkálatok 1952 óta folynak, ezek csak a konzerválással foglalkozhatnak. Költséges és igen lassan végezhető védelem ez. Felhasználására és re3* 35