A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Lajos Árpád: Szénégetés a Bükkben

maradhatatlan balta és fűrész segítségével az erdőben készíti el a szenelés eszközeit. De a kinttartózkodást is biztosítani kell nemcsak napról-napra, de hétről-hétre. Erdei szállás. A szénégető közelében ott van az ölfákból, fadorongckból összerakott kunyhó, vagy ahogy ők mondják: „k u 1 i b a", alig 3 m hosszú, nem egészen 2 m magas, primitív kis szálláshely. Többnyire két ember húzza meg magát benne, legalább is addig, míg a boksa fel nem épül. Itt (tüzelnek, főzögetnek, sütnek krumplit vatgy szalonnát, tisztálkodnak a közelben csörgedező patak vizéből, olykor-olykor megborotválkoznak, inkább ritkábban, mint gyakrabban. „Bizony, sokszor nem fekszik otthcl az ember, még az asszonyt se fordíthassa meg." A „kuliba" főrésze, gerince a ,,s z e1 e m e n f a". Egyetlen, vaskos rúd, melynek vastagabbik vége görbületes. Ezt már növésében így választják ki, s ahogy a görbület engedi, a földhöz egész közel baltával kivágják a fiatal fát, letisztítják s görbe véginél fogva jó szilárdan beütik a földbe, úgy, hogy vékonyabbik végével a földtől ferdén 2. A „kuliba" megnyitott elején középütt jól látszik a tartó „ágas". Alól balra van a tűzhely. fölfelé és előre ütközzék. A beütés helye a kunyhóban lefekvő ember fejéhez kerül közel. Hogy jobban el lehessen 3. Készülő boksa, vagy „mile". A rakás első és második szakasza be van fejezve. A „hegyi" még hiányzik.