A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Lajos Árpád: Szénégetés a Bükkben

férni a „kulibában", a szeleiment gyöngén lejtő földbe ütik. Szabad végét elől egy ágas rúd támasztja fel középen, az u. n. .ága s", melynek ágatlan vége a földbe van ütve. Most már készülhet a kuliba két oldala. A szelemenhez jobbról-balról vastag rúdfákat állongatnak, ezek közt legalább négy rúdfa ágas legyen, hogy jobbról-balról kettő-kettő kapaszkodni tudjon a szelemenbe s így támasztani tudja a többieket. A szelemen földbeütött végihez közelítve, az oldalrudák természetesen egyre rövidebbek. A kuliba elejét egyszerűen csak feltámasztott ölfákkal zárják el. de a kunyhó elejéhez közel, oldalt, hagynak annyi helyet, hogy az ember ki- és bebújhasson. A bébucrkolás pedig úgy történik, hogy az „ódalfákat" és azok közeit haraszttal és földdel belapátolják és körülveregetik. A fékhely pedig nem egyéb, mint bőven behordott haraszt. A lábhoz eső talajrészt a kuliba bejáratához közel kivágják. Ez a tűzhely. Itt raknak tüzet apró szárazfából. Nemcsak sütésre-főzésre alkalmas a tűzhely, de fűtésre is jó. A megrakott tűz lábtól jól melegíti a pihenő embert télen, ősszel, vagy kora tavasszal s így elviselhetővé teszi a zord éjtszakákat. A tüzet oca. l

/% m hosszú keményfából faragott, evezőformájú eszközzel, a ,,P etiké"-vel igazgatják, kapargatják öszsze. Szénégető eszközök. 1. Haraszthordó kosár. 2. Létra. 3. ,,Gyútóvessző." 4. Szénvonó. 5. Szénégető gereblye. 6. Szénbontó lapát. 7. Szénbontó horog {„plészák"). 8. Locsoló. A kosár, mellyel a boksa, vagy kunyhó beborítására a harasztot és földet hordják, alig másfél méter hosszú, ellipszis alakú. Kerete: a „káva", hoszszanti bordái a ..karók", s ezeken bujtatják keresztbe a ..fanadék"-ot. A káva mogyoróvcsszőből van. Két végin meg kell fogni a mogyoróbotot, térddel meghajlítgatni, ezután madzaggal megkötni. ,.Most má be lehet állíngatni a karókot." Ez úgy megy, hogy a hosszanti bordákat, melyek ugyancsak mogyoróvesszőből vannak, juhszalaggal, vagy sziláccsal rákötik a káva két szűkebb görbületére. A karókra merőlegesen fonják a juh szála got, vagy szilácsot. A jiuhszalag természetes növésénél fogva (már önmagában véve is jó fonadék. A szilács tölgyfából készül. Hosszú tölgyhasábokat vágnak. Ezeket tűzben megpuhítják („meppállíjják"). „A parazsa t-ba má akkor kell belevetni, mikor hamvasogylk, ott átmelegszik, ott végig-hossZig forgassuk, míg a haja le nem pattog. Akkor kivesszük, baltával elibasíjjuk kétfelé vagy négyfele, ki milyen vastag, bicskával osztán vékony szeletekbe, síkokba kezdük hasigatni. Bbbül fonódik a kosár. Lehet oszt juhszalagbúl, aki nem érti." A létra bármilyen falécből hevenyészve összeszegelt hágcsó. A miiének támasztva, ennek tetejét érik el vele vagy a boksa felépítésekor, vagy a begyújtás után, amikor a mile kiégett belsejét ismét tölteni kell. A gyújtóvessző (.,gyútóvessző") hoszszú, egyenes rúd, gyertyámból vagy mogyoróból. A boksa begyújtására való. Vastagabbik vége be van hasítva. A hasítok mentén hosszában néhány darab rövid szilácsot szorítanak bele száraz fűvel, esetleg kevés haraszttal. A szénvonó. Egy bikkfadeszkát kifaragnak félkör, vagy trapézalakúra. Ez a szénvonó lapja, vagy feje. Nem nagy méretű, hosszúsága nem több 40 cm-nél. Ivének, vagy kisebb oldalának közepe alatt kifúrják és vagy 2—3 m hosszú nyelet ütnek bele. A nyél lehet gyertyán, lehet mogyorófa. A szénvonóval a boksa burkolását, földet, harasztot távolítják el, közvetlenül a málé belyukaszt ása előtt, s később a mile szétszedése elején. A szénégető gereblye a fejmek („fok")nák jellegzetes dőlésével különbözik a mezei gereblyétől. Ezt a dőlést az okozza, hogy a nyélnek természetes görbülése van a fejnél, a nyél iránya mindjárt görbén elhajlik a foknál, de megtartja a gereblye T alakját, vagyis elölnézetből a nyél a fokra merőleges. A gereblye foka mintegy 50—60 cm hosszú, 6—7 cm széles és vastag, négyélű fahasáb. „Juharfa, vagy bikkfa jó annak." Fogai bikkfából valók, „kifaragva oil j an sugárra, hogy egyik végi hegyes, a kerületjének gömbölyűnek kell lennie." Kilenc- vagy hétfogú a gereblye. A „nyel" juharfa. „Például itt van