A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula: A diósgyőri vasgyár története Fazola Frigyes leírásában

a kb. évi 90.000 forintot jövedelmező vasműnek bizonyos feltételek mellett való átadását is jóváhagyták. A sok fáradságos szolgálatra való tekintettel és az általa feltalált járatok és lelőhe­lyek tekintetbevételével a Borsodme­gyében található upponyi vasércbánya vezetőjének, tényleges cs. és k. tiszt­viselői jelleggel alkalmazták. E beosz­tásában célja az volt, hogy az általa feltalált bányák fenntartását biztosítsa és azokat virágzóvá tegye. A gyakorlati tapasztalat igazolta, hogy a haza és a legmagasabb kincs­tár részére milyen haszon származott az általa és családja által feltárt lelő­helyékből. Az azelőtt vadállatokkal teli vidéket a diósgyőri gyár megalapításával igen kellemes tartózkodási- és a mindenfelé épített utakkal a leghasznosabb keres­kedelmi hellyé alakította át. Azonban, mint minden előbbi, a há­mormű is a feltaláló részére hátrányos­sá változott. Az előleggel ellátott felbé­relt munkások elhagyták ugyanúgy, mint a gazdagsága idején barátságot színlelő emberek is. Mindez elkeserí­tette az alapító rövid életét, s hozzájá­rult hátramaradott árváinak szomorú életéhez. Ennek a hazájáért, valamint a leg­magasahb kincstár javára mindent fel­áldozó szerencsétlen apának lettem az árvája ötödik életévemben 1779-ben, mikor a virágzó jólétnek az emlékén kívül semmit sem örököltem. Anyámnak szomorú sorsát enyhíten­dő, 14 éves koromban a selmeci bá­nyászati akadémiára felvételemet kér­tem, hol azt 1793-toan 180 forintos ösz­töndíjjal elvégeztem. Az akkor két éves tanfolyamnak a befejezése után a stájerországi, karin­thiai és a krajnai vas- és acélművek kincstári költségen való bejárása után . 1798-ban Rohnitzon, az ottani vasmű­veknél nyertem alkalmazást. 1799-flben az itteni diósgyőri műnél, mint manipulánst alkalmaztak. Ebben a be­osztásomban alkalmam nyílt az apám által alkotott művet tökéletesíteni. Igen célszerű gyártást vezettem be és nagy gondot fordítottam az acélnak ebben a műben való előállítására. Sze­rencsém is volt. A karintbiai és stájer­országi acéllal egyenértékű acélt tud­tam előállítani. Ezért hivatalos dicséret mellett vas- és acélhámori gondnoki cí­met kaptam 1799-ben és a következő évben ellenőrnek neveztek ki. E kitüntetések arra ösztönöztek, hogy az acélgyártást tovább tökéletesítsem és ezzel lehetőleg az angliait helyettesí­teni tudjam. Sikeres kísérletezések után a mintákat a császári és kiír. ud­vari kamarának küldöttem meg felül­vizsgálat céljából. Az acél felülvizsgá­lata után az órarugók és fürészlapok céljaira használt és azelőtt Angliából behozott acélokat itt tudtuk gyártani. Az acélárukat a rendelkezések értelmé­ben a bécsi bányászati termékeket ér­tékesítő igazgatósághoz szállítottuk, hol az acél mázsájáért 180 forintot fi­zettek. A finomított acélnak Bécsben való eladásán kívül „fenyőacér'-Ial láttuk el a nagybányai és Selmecbányái kir. pénzverőket, sőt a reszelőgyártás és különböző szerszámok készítéséhez sa­ját szükségleten felül a rónaszéki bá­nyaigazgatóságot is. A Csabán elhelye­zett cs. és k. bajonett és tölténygyár ré 7 szere „Mock" acélt szállítottunk. Állandó pihenés .nélküli munka és a gyártás szerencsés bevezetése, vala­mint egyéb körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy az üzem évenként 20— 32.000 forint tiszta nyereséget hozzon. Ennél a műnél 32 darab Fazola-féle küksza segítségével 7 éven belül az Édesapámtól fennmaradt 30.000 forint kincstári és magánadósságot kifizethet­tem. Az ezenfelüli, kb. 10.000 arany hátralékot, ami szintén az én szeren­csétlen Édesapámról maradt reám, 8 kukszának 20.000 forintért a kincstár ré­szére való értékesítésével az adóssá­got szerencsésen letörlesztettem. Amióta azonban egy 36 láb magas nagyolvasztó, az ahhoz tartozó személy­zeti lakások, egy 16 millió veder víz befogadására alkalmas tó épült hatal­mas pénzbefektetéssel és a száraz idő­szak is 'beköszöntött, nyereséget nem fizettünk. Miután 2 évig ellenőr voltam, 1803­ban első hámorintézővé neveztek ki. 7 év múlva, — amikor Bécsbe hivattak, a mesterek által használt acélfajtáik meg­tekintésére, — az udvari bányászati és pénzverdéi kamara által 1810-fben igaz­gatóvá neveztek ki. Ugyanekkor a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom