A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula: A diósgyőri vasgyár története Fazola Frigyes leírásában

a kb. évi 90.000 forintot jövedelmező vasműnek bizonyos feltételek mellett való átadását is jóváhagyták. A sok fáradságos szolgálatra való tekintettel és az általa feltalált járatok és lelőhelyek tekintetbevételével a Borsodmegyében található upponyi vasércbánya vezetőjének, tényleges cs. és k. tisztviselői jelleggel alkalmazták. E beosztásában célja az volt, hogy az általa feltalált bányák fenntartását biztosítsa és azokat virágzóvá tegye. A gyakorlati tapasztalat igazolta, hogy a haza és a legmagasabb kincstár részére milyen haszon származott az általa és családja által feltárt lelőhelyékből. Az azelőtt vadállatokkal teli vidéket a diósgyőri gyár megalapításával igen kellemes tartózkodási- és a mindenfelé épített utakkal a leghasznosabb kereskedelmi hellyé alakította át. Azonban, mint minden előbbi, a hámormű is a feltaláló részére hátrányossá változott. Az előleggel ellátott felbérelt munkások elhagyták ugyanúgy, mint a gazdagsága idején barátságot színlelő emberek is. Mindez elkeserítette az alapító rövid életét, s hozzájárult hátramaradott árváinak szomorú életéhez. Ennek a hazájáért, valamint a legmagasahb kincstár javára mindent feláldozó szerencsétlen apának lettem az árvája ötödik életévemben 1779-ben, mikor a virágzó jólétnek az emlékén kívül semmit sem örököltem. Anyámnak szomorú sorsát enyhítendő, 14 éves koromban a selmeci bányászati akadémiára felvételemet kértem, hol azt 1793-toan 180 forintos ösztöndíjjal elvégeztem. Az akkor két éves tanfolyamnak a befejezése után a stájerországi, karinthiai és a krajnai vas- és acélművek kincstári költségen való bejárása után . 1798-ban Rohnitzon, az ottani vasműveknél nyertem alkalmazást. 1799-flben az itteni diósgyőri műnél, mint manipulánst alkalmaztak. Ebben a beosztásomban alkalmam nyílt az apám által alkotott művet tökéletesíteni. Igen célszerű gyártást vezettem be és nagy gondot fordítottam az acélnak ebben a műben való előállítására. Szerencsém is volt. A karintbiai és stájerországi acéllal egyenértékű acélt tudtam előállítani. Ezért hivatalos dicséret mellett vas- és acélhámori gondnoki címet kaptam 1799-ben és a következő évben ellenőrnek neveztek ki. E kitüntetések arra ösztönöztek, hogy az acélgyártást tovább tökéletesítsem és ezzel lehetőleg az angliait helyettesíteni tudjam. Sikeres kísérletezések után a mintákat a császári és kiír. udvari kamarának küldöttem meg felülvizsgálat céljából. Az acél felülvizsgálata után az órarugók és fürészlapok céljaira használt és azelőtt Angliából behozott acélokat itt tudtuk gyártani. Az acélárukat a rendelkezések értelmében a bécsi bányászati termékeket értékesítő igazgatósághoz szállítottuk, hol az acél mázsájáért 180 forintot fizettek. A finomított acélnak Bécsben való eladásán kívül „fenyőacér'-Ial láttuk el a nagybányai és Selmecbányái kir. pénzverőket, sőt a reszelőgyártás és különböző szerszámok készítéséhez saját szükségleten felül a rónaszéki bányaigazgatóságot is. A Csabán elhelyezett cs. és k. bajonett és tölténygyár ré

7 szere „Mock" acélt szállítottunk. Állandó pihenés .nélküli munka és a gyártás szerencsés bevezetése, valamint egyéb körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy az üzem évenként 20— 32.000 forint tiszta nyereséget hozzon. Ennél a műnél 32 darab Fazola-féle küksza segítségével 7 éven belül az Édesapámtól fennmaradt 30.000 forint kincstári és magánadósságot kifizethettem. Az ezenfelüli, kb. 10.000 arany hátralékot, ami szintén az én szerencsétlen Édesapámról maradt reám, 8 kukszának 20.000 forintért a kincstár részére való értékesítésével az adósságot szerencsésen letörlesztettem. Amióta azonban egy 36 láb magas nagyolvasztó, az ahhoz tartozó személyzeti lakások, egy 16 millió veder víz befogadására alkalmas tó épült hatalmas pénzbefektetéssel és a száraz időszak is 'beköszöntött, nyereséget nem fizettünk. Miután 2 évig ellenőr voltam, 1803ban első hámorintézővé neveztek ki. 7 év múlva, — amikor Bécsbe hivattak, a mesterek által használt acélfajtáik megtekintésére, — az udvari bányászati és pénzverdéi kamara által 1810-fben igazgatóvá neveztek ki. Ugyanekkor a leg-