A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 2. (Miskolc, 1955)

ADATKÖZLÉSEK - Marjalaki Kiss Lajos: Újabb adatok Miskolc 18. századi építkezéseihez

Építőkő Még 1774-ben is jóval több követ használtak fel Miskolcon az építkezés­hez, mint téglát. A követ többnyire a Beteg-völgyön (téves új írással: Bedegh­völgy) levő kőbányából nyerték, de ez év aug. havában több napon át az „Avas farkon követ ásó" napszámosok és az „Avas farknál levő völgyben kö­vet ásó" napszámosok termeltek építő­követ a paróchiához. Még érdekesebb a ref. egyház gond­nokának 1774. aug. 24-i bejegyzése, amikoris „Kenyeres György uram ud­varában levő terméskőnek puskapor-ral lett széllyelhányásáért" fizetett 14 Ft 40 dénárt. Vett hozzá 16 font puskaport á 48 krajcárjával, összesen 22 Ft 08 kraj­cárért. (Az Avas fark alatti völgy a mai Danyi-völgy, a Kenyeres-család udvara pedig az Avas oldalán a Toronyalja ut­cán volt, de volt egy másik kis telkük a Mélyvölgyben is.) Mivel Miskolc területén nincs elég jó kemény építőkő, ezért 1741-ben a város­gazda mecenzéfi munkásokkal „Darás követ" vágatott a Sörház kőlábaihoz. Munkájukért 100 Ft 75 dénárt fizetett ki. Ez a darázskő nem más, mint lilla­füredi mésztufa, mely időálló és farag­ható építőkő. Ezzel szemben az avasi és Beteg-völgyi homokos andezit tufa sem a fagyot, sem a nedvességet nem bírja. Homok Az építkezéshez szüKséges malterhez való homokot, akkori néven „fövenyt" a Sajóról hordókban szállították. 1774­ben a kis papilak építéséhez fövenyt az Előérből (a Sajónak ma ez a főága) egy tételben 60 szekérrel hordattak fuva­ronként 36 dénárjával. 1764-ben pedig a „Nagy Paróchiához" a pincék közül 141 szekér „czementumhoz való kőport" 6 dénárjával számítva 8 Ft 46 dénár ár­ban. Ilyen vakoláshoz való kőpor bőven található az Avas északnyugati során levő pincék között, továbbá kissé távo­labb, a Kőporos nevű pincesor közelé­ben. Ez a kőpor nem más, mint porlós, homokszemes andezit tufa. Mész A várostól 8—10 km távolságnyira a Bükk kimeríthetetlen bőségben levő mészköve mindig rendelkezésre állott. Ehhez csak fa kellett, de az is volt bő­ven az u. n. Fekete erdőben, vagyis az akkor még teljesen használatlan, üze­men kívüli őserdőben. A XVIII. szá­zadban azonban már a diósgyőri erdő­ben való kő és fa kitermelésére „cédu­lát" kellett váltani. A miskolci ref. egyház gondnoka 1778 május 17-én be­jegyezte számadáskönyvébe: „Fizettem a D. Győri perceptornak 20 öl kőnek Taxájáért 5 rhénes forintot." Ugyan­onnan hordóban hozták be az égetett meszet és idehaza oltották be. Egy hordó mész (1 miskolci hordó 135 liter) 12 garasba került. Kőműves mesterek Miskolcon a XV—XVI. században is akadt néhány kőműves, kővágómun­kás, de a nagyobb építmények tervezé­sére, mint amilyen az avasi templom, torony, múzeum (akkor iskola), vala­mint ezek kivitelezésére más. nagyobb városokból, sőt talán külföldről is hív­lak ide szakértő építőmestereket. Az avasi nagy templom és a diósgyőri vár építői feltehetően részben külföldi mesterek voltak. 1736-ban épült fel a múzeum, illető­leg akkor még református iskola két. nyugati földszinti osztályterme. Az egyházi jegyzőkönyv 1736. május 5-én kelt bejegyzése szerint három kőműves tanúskodott a régi épületrészek rom­lott falainak lebontása és új kőfalak rakása miatt indított vizsgálattal kap­csolatban. Az építkezésnél dolgozó kő­művesek kijelentették, hogy a régi fa­lak életveszélyesek voltak s azokat szinte puszta kézzel lehetett szétbon­tani. A dolgozó kőművesek nevei: Rét (vagy Rés) Jakab 27 éves kassai, Cser­mini János 30 éves egri és Orchovszki József 24 éves kőmívesek. Ezek a szak­munkások dolgoztak az 1736-i most is meglévő két tanterem felépítésénél. 1740-ben a város új „serházat" épít­tetett. A városgazda számadáskönyvc­ben két kőművest névszerint is meg­említ. „A Serház körül munkálkodó Bálint János és Zadrovicz András kő­míveseknek fizettem ebbe az esztendő­be 148 Ft. -30 dénárt." 1741-ben „Bálint János nevű kőmívesnek ... külömb ... kőrakásokért" összesen 388 Forint 15 dénárt. Ugylátszik. hogy csak kisebb igényű munkálatokat végeztettek ve­lük. Bár a sörház kőlábaihoz mecenzéfi bányászokkal „Darás köveket" vágat­tak 100 Ft és 75 dénár munkadíjért. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom