A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 2. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Szabó Béla: Az újmassai kohó

Az újmassai kohó Ha a természetjáró bükki kirándulá­sakor lépteit a Garadna-völgy felé irá­nyítja, a lillafüredi tó völgyelzáró gát­jától mintegy három kilométerre a já­vorkúti útfeljáró és a Szomorú-völgyi dolomitbánya szomszédságában találja a diósgyőri-vasgyár egyik ősi vasolvasz­tóját — massáját. Magyarország egye­dülálló igazi műemlékét, melyből Euró­pában mindössze 3 van. A minden irányban kereken 10 mé­teres kockaalakú, nyerskőből készült építmény, a mögötte lévő támfalakkal­boltívekkel, az erdő által koszorúzva lenyűgöző látványt nyújt. Űjmassa né­ven ismeretes, megkülönböztetésül Ö­massától, ahol Fazola Henrik 1770-ben az első garadnavölgyi massát, — 5 m magasságával — akkor az ország leg­nagyobb vasolvasztóját építette. Az első massát 1772-ben helyezték üzembe és 1828-ban bontották le, köveiből a mas­sa helyén építették a mai ómassai is­kolát. Űjmassát 1813-ban helyezte üzembe Fazola Frigyes, a gyáralapító fia. A mintegy 4 km távolságban lévő Ömas­sáról — mely még abban az időben Felsőhámor néven volt ismeretes, azért helyezte lejjebb az új, nagyobb igények kielégítésére alkalmas vasolvasztót, mert itt a Garadna-patak — sokszor elég bizonytalan — vízhozamát a Mar­git-forrás vízhozamával növelhették és a fújtatok vízikerekeinek meghajtásá­hoz szükséges vízerőt ezzel jobban biz­tosították. A vasolvasztáshoz szükséges ércet a Bánvölgyéből, (Uppony, Nekézseny és Tapolcsánból) szekerekeken hozták át a Bükkön. Később a Répáshuta közelé­ben lévő Vincepál nevű bányából is termeltek gyenge minőségű ércet, majd amikor e bányák kimerültek, Telekes­Az újmassai kohó — a diósgyőri vasgyár egyik őse — Magyarország egyedül­álló ipari műemléke. Üzembehelyezték 1813-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom