A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 2. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Szabó Béla: Az újmassai kohó

föl, Rudabányáről, Szilasról hozták az ércet. Tüzelőanyagot a Bükk rengetegei biztosítottak. A hegyoldalak bükkóriásait a helyszínen égették faszénné és úgy szállították a massához. A massa áthelyezésével lecsökkent a távolság is, mely eddig Ómassát Hámortól elválasztotta. A mai Hámor helyén lévő műhelyekben, hámorokban dolgozták fel rúdvassá, ráfvassá és készáruvá a massákban olvasztott vasat. A massák mellett csak az öntöde adott lehetőséget készáru gyártására, ahol üstöket, mozsarakat, kályhákat öntöttek. Az újmassai vasolvasztóról egykori írások a következő méreteket adják: Az olvasztóépület hossza 18 öl, szélessége 16 öl, magassága 16 láb. A kohó 35 láb magasra nyúlik, a szénpoha átmérője 7 láb, a torok átmérője 3 láb. (Ív) Űjmassa üzemi épületei a következők voltak: érc- és vaskőmérleg, pörkölőkemence, zúzóház, faszénpajta. Lakóházai: az érc- és vaskőmérő lakása, istállóval-fészerrel, pincével. Olvasztómester lakása istállóval, pincével, ör lakása, munkáslakás. Azok az épületek, melyek a Garadna balpartján, tehát a massával szemben épültek, valamint az egyik pince, mely a Garadna jobb partján készült, még ma is jókarban van. A massa körül lévő házak és üzemi épületek elpusztultak. Űjmassa termelésére az 1859. évi gyárértékelés adatai világítanak rá: Nyersvasat termelt száraz évszakban 14 500 q-1 nedves évszakban 20 000 q-t Öntöttvasat száraz évszakban 1 200 q-t nedves évszakban 1 200 q-t (A hámorok termelése ugyanekkor rúdvasból 7 000—12 000 q acél 50— 150 q kocsitengely . 200— 300 q kovács- és alakos áru 450— 550 q durva kovácsvas 100— 200 q szeggyártás 2,3 mill.—2,5 mill.) A vízlevezető árok hossza 307 öl, a másodpercenként felhasznált vízmenynyiség 2,75 köbláb. A víz esése 29 láb. Lóerő 10,6. A víz levezetésére szolgáló árkok és átereszek legnagyobbrészt ma is jókarban vannak, a most nyitott új dolomitbánya hosszú szakaszon megsemmisítette az árkokat. A nagyolvasztó fújtatószerkezete a massához tartozó épületben baloldalt volt elhelyezve. A fújtatok mozgatása felülcsapott vízikerékkel történt, melynek átmérője 20 láb, szélessége 3 láb, fordulatszáma percenként 4—6. A két darab kettős fújtatóhenger, illetőleg szekrény egyenkénti térfogata 12,5 köbláb. A fújtató emelkedése 5 láb, a fújtatójáték percenként 16, szélmenynyiség percenként 1000 köbláb. A vasgyárnak nem volt. erdeje, a faszenet és az ehhez szükséges fát részben a diósgyőri koronauradalom erdőségeiből, részben magánosoktól szerezte be. Az uradalmi fa ára egy 100 köbláb terjedelmű bükk- és tölgyfa ' öle után 2 frt 62 krajcár, a magánerdőkből egy 216 köblábas ölfa, vágási díj nélkül, 2 frt 73 krajcár. A diósgyőri uradalom a szentléleki, újhutai és parasznyai erdőségekben jelölt ki favágásra 14 124 hold területet, melyből évente 7473 öl fát. vágtak ki, ölenkint 3 sukk hosszúságban számítva. A favágás és faszénégetés a gyártól 3—12 óra járásnyira történt. Egy 10 köblábas szénbokáa ára 70—80 osztrák értékű krajcárra tehető. A massa 1813-ban történt üzembeállításakor nem a mai alakjával bírt. Első megépítésekor összefüggő csonkagúla alakja volt, a torok fölött harangalakú építménnyel, melyből kémény emelkedett ki. Hogy mai alakját mikor nyerte, még nem ismeretes. A külső alakváltozás, tehát a csonkagúlának a lépcsőzetesen csökkenő egymásfölötti kockaszerű kiképzése nem befolyásolhatja az olvasztóteret, valószínűnek látszik, hogy egyes esetekben, amikor valamilyen zavar hatásaként (pl. csökkent vízhozam, hirtelen fellépő fagy következtében) az olvasztóban lévő elegy befagyott és a vascipót, melynek eltávolítása méreténél, súlyánál fogva nehéz feladat elé állította a dolgozókat, csak úgy volt lehetséges, hogy kibontották a massa falát és ökrökkel, bivalyokkal kivontatták a meglazított cipót.' Valószínűnek látszik, hogy egy ilyen alkalommal meg más műszaki meggondolás alapján alakították át a massát, Üjmassának sohasem volt nagy lélekszáma, az egykori kimutatások között