A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - A népi demokrácia korszaka múzeumi anyagának gyűjtése

gyak, grafikonok, eredeti visszaemlékezések, naplók, makettek, modellek — mind e cél szolgálatába állítandók. Fel kell gyűjtenünk filmfelvételeket, gramofon- s magnetofon-felvételeket stb. A gyűjtés másik nagy témaköre: a népgazdaság fejlődésének bemutatása, az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem alakulása a szocializmus építésének körülményei között. Ki kell indulnunk gyáraink, ipartelepeink háborús állapotából, az újjáépítésen, az állami kézbevételen keresztül az ujabb magasszinvonalú fejlődésig. A gyárak, üzemek makettjei, gépi felszerelésük, modelljei, újítások, sztahanovista eredmények közérthető bemutatása mind beletartoznak a gyűjtés keretébe, össze kell gyűjtenünk a gyári produktumokat, vagy fényképeit, képet kell összeállítanunk a munkások biztonságát, egészségét, kulturális fejlődését szolgáló létesítményekről, egy-egy dolgozó otthonáról, életkörülményeiről. Ugyanilyen nagy témakör a mezőgazdaság fejlődése dokumentumainak összegyűjtése. Dokumentálni kell azt, ahonnan a dolgozó és szegényparaszt 1945-ben elindult. A földreform eredményeiről, a termelőszövetkezeti mozgalomért folytatott harc állapotáról, tsz-eink, állami gazdaságaink, gépállomásaink termelési színvonaláról, hibákról és eredményekről egyaránt bemutatható anyagot kell összegyűjtenünk. Mezőgazdasági gépmodellek, termelési tervek, a legújabb agrotechnikai, agrobiológiai, zootechnikai eljárások ismertetése, rajzai, grafikonjai, régi szerszámok uj funkciói, uj szerszámok, újítások, ésszerűsítések, találmányok, preparátumok gyűjtése is fontos. A gyűjtés további nagy témaköre megyénk kultúrájának és életmódjának fejlődésére, a népművelés terén elért eredményekre, a hagyományos népi kultúra és életmód fejlődésére, a lakáskultúra, életmód, ruházat, táplálkozás, hagyományos szokások alakulására vonatkozik. A gyűjtési feladatok itt csak röviden és tájékoztatásul felsorolt alapelveiből és komplex voltából következik, hogy a gyűjtés a különböző érdekelt szakterületek együttműködésén és kölcsönös együttmunkálkodásán múlik. Ebben a gyűjtésben minden egyes dolgozó is hathatós segítségére lehet a múzeum munkájám.k. Jegyzetek „A miskolci Sö'.étkapu-melleiiti ásatás jobbágyházai" c. ismertetéshez. (1) Miskolc város történetének feldolgozását, mint ismeretes, Szendrei János szorgalmas munkával hozta össze és ötkötetes várostörténete egyike a polgári Magyarország legértékesebb monográfiáinak. összegyűjtött anyaga új szemléletünk számára haszonnal forgatható, de éppen polgári szemléletének véges határai miatt megállapításaiban (már középkori és újkori fejezeteiben is) nem helytálló, s különösen a város topográfiai megrajzolásában, a város kialakulását illetően teljes revízióra szorul. A múzeumban megindult új topográfiai munkák, Marjalaki Kiss Lajos segítségével, sok uj adatot hoznak felszínre. így azok a megállapítások, melyek szerint a Miskolc nevű possesio „bizonyiára volt falu- vagy lakótelep", az ásatások tanúsága szerint bizonyossággal mondható. A véletlen, s az adatok elkallódásának tulajdonítható, hogy csak 1245-ben említik először a Miskolc-helyet, amikor most látjuk, hogy az ásatás színhelyétől nem messzi ősi Szinva-réven, vagy átkelőn már átcsap a' település fejlődése, a Szinva északi oldalára is, ásatásunk színhelyére, >s ott már szinte folyamatos egymásratelepülésről beszélhetünk a X XII. századi korai időkben. Azt is látjuk az ásatásból, hogy amikor Miskolc mint „villa Miskolc" csak 1356-ban bukkan fel egy új meghatározásként, az ásatás erre az időre már egy igen jól és igényesen felszerelt berendezésű lakóházat hoz napvilágra, ahonnan nemcsak a háztartási cserépedénytöredékek, hanem már dísz-kerámia töredékei is nagy számban fordulnak elő. (2) Az i. u. I. század végén alakul Úgy a hat-Imi helyzet, hogy a Bükk-'környéken fakó kotinus-törzsek a kvádoknak adóznak 'és a II. század elejét lehet az Ipoly- és Garam-menti kvádok további keletre irányuló expanzióinak idejéül venni. Ennek keleli határvonala sem Animiamis iMarcellintis tudósítása; sem Alföldi András, Paulovics István és A. Doinaszevszki megállapításaiból nem tűnik ki. Kvád-jellegíí edényünk lehet kvád-import is. (A kvád jelleg megállapításait À.. Tocik és J. Poulik. végezték a múzeumban történt látogatásuk alkalmával.) (3) Számíthatunk a szláv továbbéléssel, vagy pedig területünket illetően revízió alá kell vennünk azt, hogy ,,a magyarság tömegeinél ebben az időben nem számolhatunk a földböz kötött letelepedéssel".