A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

RÖVID KÖZLEMÉNYEK - Porteleki József: Miskolci nyomdatermék 1814-ből - A Múzeumi Bizottság hírei

RÖVID KÖZLEMÉNYEK Miskolci nyomdatermék 1814-ből PORTELEKI JÓZSEF A .múlt század elején számosan foglalkoztak a jászberényi Lehel kürt — Jászkürt — eredetével, metszeteivel. Miskolc városa is hozzájárul ehhez, mert itt jelent meg 1814-ben Szigethy Mihály nyomdájában a: Fris és legujfrbb előadás ta Jászokról, és Kürtjükről, és eminçk érteííméről, v&gy is jma-gyai'ázásáxól. Irta Décsy Antal törvényes ügyellő, 1813-dik esztendőben. Miskólczón. Nyomtatódott N. Szigethy Mihálynál. 1814. -- A könyv .formátuma 8-ad rész. TartaCmaz 14 számozatlan, I -VI és 1—70 számozott, valamint 1 számozatlan oldalt. Kiállítása az akkori felsőmagyarországi nyomdatechnikának, illetve a miskolci officinának csak díszére válik. A kor szokása szerint a szerző könyvét ajánlással látta el. Egyik notabiiitásnak ajánlja, ak> rendszetrint a kiadási költségeket is viselte. Décsy— Almássy Károly „több Tekintetes Vármegyék táblabírájá'Vnak ajánlja, kinek szüleihez a szerzőt szorosabb szálak, fűzhették, mert ajánlóleveléből ez tűnik ki. Érdekes ajánlólevelének azon sora, hol megírja munkájáról, hogy: ,.a Királyi Cenzúra által szorosan megvizsgáltatván ugy ítéltetett, hogy ezen Munkában sem a Hit, •— sem a Jő EtköHsök, — sem a Köz — Jó, — sem a Királyi Cenzúrának kiadatott Rendelés ellen semmi nem találtatnék, azért helybon hagyatott." A francia polgári forradalom lezajlása után fokozott cenzúrával igyekeztek Ferenc császár és a miniszterek az ország népét a felvilágosultság legkisebb fuvallatától is elzárni és még az :

lyen niesszcanultat tárgyaló munka megjelenésénél is fontos volt a cenzor pecsétje. Décsy munkája tele van képtelen állításokkal, úgy a kürt anyaga, mint a rajta lévő metszetek tekintetében. Munkája igen kevés értékű, tudománytalan. Ezt már a Tudományos Gyűjtemény 1817. évfolyamában B. V. I.e. alatt írt kritika is megállapította. Kritikusa pedig Boldogréti Víg László ~ B, V. L. — álnév alatt a ió öreg tlcrjváib István egyetemi tanár volt, ki azt írja, hogy: ^Tsudálni lehet, hogy a Szerző Sek olvasása mellett ollyan ke ver éke s munkát írt, mellyé t tsak nagy béketűrésű képes olvashatni." Décsy munkája zavaros és saját állításának is nem egy helyen ellentmondó. Tudálékcssá'.gára és naivitására jellemző, hogy az elefántcsont kürtöt a mesebeli Griff madár körmének tartja, de már a következő könyvében zafírnak mondja és állítja, hogyha kitisztítanák és kiköszörülnék: a legdrágább ..Diernánt kő" — brilliáns — lennie belőle, mely legalább 1000000 ezer forintokat megérhetne. A kürtön lévő metszetek magyarázásával itt nem foglalkozom, mert Décsy állítását azóta számtalan tudósunk megcáfolta és magyarázatát zagyvaléknak tartották. A miskolci prókátor valószínűleg rokon ságiban, volt Jásizberény egykori főbikájával, Décsy Istvánnal, (ki 1751— 53-kí viselte hivatalát. Ez volt talán az indító ok, hogy a Jászkürttel foglalkozott, sőt a miskolci kiadványa után még kiadott erre vonatkozólag két kötetet, de már Kassán. MÚZEUMI BIZOTTSÁG HÍREI A Múzeumi Bizottság június 27-én ülést tartott. Az ülésen megválasztották az elnökséget. Elnök: Leszih Andor, alelnökök: Drenkó István, Kiss Lászlóné, Szebeni Győző, titkár: dr. Zsadányi Guidó, az elnökség tagjai a fentieken kívül: Bíró Antal, Csabai Kálmán, ifj. Horváth Béla, Komáromy József, Korompai Győző, Marjalaki Kiss Lajos, Szabó Béla, Szűcs Zoltán, dr. Terplán Zénó. A bizottság elhatározta, hogy a Herman Ottó Múzeum Közleményei kiadásának elősegítése érdekében elvállalja a Közlemények kiadásának lebonyolítását.