A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

A MÚZEUM ÉLETE - Leszih Andor: A múzeum ötven éve

szet, egyben a 'középkori régiségek, háromban a történeti emlékek, egyben a képtár, a földszinti három teremben a néprajzi gyűjtemény és egy teremben Szemere Bertalan, Herman Ottó, Lévay József és a városi történetírójának, Szendrey Jánosnak az emlékei. 1913-bain kimondta a Közművelődési és Múzeum Egyesület, hogy a múzeumot kezelésre átadja a két hatóságnak, de a tényleges átvételre, átszervezésre, az évi segélyezés rendszeresítésére, a háború miatt, csak azután kerülhetett sor. Az egyesület, majd a múzeum évkönyvei (1900—1912) számot adnak arról, hogy a múzeum kezdettől fogva csak a miskolci és borsodi vonatkozású tárgyakat gyűjtötte, ami a terület földrajzi helyzetéből és történetéből kifolyólag azt is jelentette, hogy a gyűjtemények nem egyoldalú, hanem általános és sorozatos képet tudnak adni jóformán minden korszakról s különösen az őskori csoportnál nemcsak e vidék történetét tükrözd, hanem az általános emberi történetre, a fejlődés történetére is tanít, azonkívül nem egyhangú, hanem válozatos látnivalót is nyújt. A múzeumnak kezdettől fogva egyik legfontosabb feladata a közönséggel való szoros kapcsolat megteremtése és fejlesztése volt. Gyűjteményeit úgy rendezte be, hogy megfelelő feliratokkal, térképekkel, rajzokkal, rekonstrukciókkal a szemléltető oktatást még inkább elősegítse, 25 évvel ezelőtt például a 11 kiállítási teremben a 83142 leltározott tárgyból 4295 jól •megválogatott tárgy és 314 kép volt kiállítva, 59 szekrényben, 105 falitáblán és a falakon; az egyes csoportoknál 116 magyarázó rajz és 1759 felirat volt. Sok iskola tartotta itt a történelem-tanulás kapcsán az óráját (őskor, középkor), rajzórák helyett itt tanulmányozták és rajzolták a népművészeti tárgyakat, hímzéseket, népi motívumokat, nézték a képtárat. Minden alkalommal megkapták a szükséges és a tanítás menetéhez igazodó rendszeres magyarázatokat, előadásokat. Alkalmi kiállításokat (74) és vetítettképes, vagy bemutatásokkal kapcsolatos előadásokat rendezett a múzeum, így is szolgálta az iskolánkivüli oktatást, népművelést. Ezek rendszerint alkalomszerűek voltak. Nagyobb kiállítások ezek voltak: Borsodmegyei népművészet (több alkalommal is). Az avasi kőkori kovabámya leletei. A diósgyőri vár emlékei. Az avasi réf. templomban kiásott régi sírok mellékletei. A miskolci nyomdászat története és emlékei. Miskolc fejlődése az utolsó 50 évben. A színház 100 éves jubileuma. Színháztörténeti emlékek Miskolci régi házak és utcák képei. A muhi csata (1241). A magyar szabadságharc borsodi emlékei (1848). A múzeum, megalapítása után. a lelkes társadalmi munkával és sajtóközleményekkel megindított gyűjtés mellett nemsokára megkezdte a megyében s itt Miskolcon az ásatásokat. A múzeumi bizottság elnöke, Gálffy Ignác, jelentős délborsodi ásatásaival (9 helyen) megvetette az őskori gyűjtemény alapját, melyet aztán Szirmay Alfrédnak, a közeli Szirmabesenyőn lakott régiséggyűjtőnek gazdag és borsodi vonatkozású gyűjtése, Szendrey János, s az őskori emlékek iránt érdeklődők otthon őrizgetett és megbecsült tárgyai gazdagítottak. Gálffy Ignác éles szemmel meglátta a miskolcibükki paleolith kérdés nagy fontosságát, melyet a Bársonyházi lelet kapcsán Herman Ottó vetett fe)I és amely kérdés tisztázására a kutatómunkát Herman Ottó indította el. Gálffy Ignác állandóan figyelte és gyűjtötte a szórványos kovaleletéket, figyelte különösen az Avas leleteit s mikor Herman Ottó sürgetésére a Földtani Intézet,