A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc régi építményei 1702-ig - Komáromy József: A miskolci Sötétkapu-melletti ásatások jobbágyházai

A miskolci Sötétkapu-melletti ásatás jobbágyházai KOMÁROMY JÓZSEF 1955. első felétben a miskolci Rákóczi utca 1. sz. ház lebontása után, a Nemzeti Múzeum megbízásából régészeti leletmentést végeztünk. Az ásatás hasznos megállapításokkal szolgált. Eredményeiből kikövetkeztethetők a város népének ősi viszonyai, az ősi átkelőhely kialakulása és a telekváltozások — a feudális magyar állam megszületése, valamint a korai és virágzó feudalizmus korában.

1 A lebontott ház telkének történeti folyamatát ezen időn túl pedig már •— egészen napjaA miskolci Sötétkapu-melletti ásatás színhelye, 1955. A vastagabb vonallal jelölt házalaprajz: műemléki épület. inkig — írásos adatokkal is lehet követni. Ern^k a közleménynek az a célja, hogy az ásatás eredményeit csupán a lakóházak építése vonalán, a legkorábbi időtől a XV. századig ismertesse. A háztelek beépítésének folyamatában ugyanis a XV. század az az idő, amikor — a társadalmi fejlődés tükröződéseként — megszakad és megváltozik az agyaggal tapasztott sövényfalú (patics-) házak egymásutánja. Ekkor egy újabb építési technika következik: függőleges cölöpökkel erősített vertfalú épület, amelyet azután a kőházak egymásutánja követ. Az itt ismertetett paticsházak lakóit, a névtelen zsellért és jobbágyot nem ismerjük. de a következtetésekből megismerhetjük sorsát és mindennapi életét. Az mentette meg számunkra ezeket az érdekes (és egy nagyváros főútvonalán ritkán feltalálható) maradványokat, hogy a későbbi építők ezen a telekrészen nem ástak pincét, így azután a mai, Széchenyi-utcai járdaszinttől számított több mint három méter mélységben megmaradt minden, amit az előző századok a pusztulás és földig égetések után is a föld mélyében megőriztek. 1. A legmélyebben fekvő, tehát az első települési nyomot 316 cm mélyen, a lebontott épület délnyugati szögletében találtuk. Ez egy nagyjából 4 méter átmérőjű, köralakú lakóveireari volt. E földbevájt lakóverem (putri) belseje laza földdel volt tele, míg a lakóverem külső falától kezdve a föld nehezen ásható, kemény, letaposott volt. A külső, letaposott föld szintjéhez viszonyítva átlagos 53 cm-rel mélyebben, a putri belső padozata szintén erősen letaposott és sározott volt. A putriban több jellegtelen, durva iszapolású. vastagfalu cserépedény töredékét találtuk és csak egyetlen olyan darabot, amelynek díszítése a száj körül benyomott díszekből állt. Ez a díszítés kvád jellegű, így a putri építésének és használatának ideje időszámításunk utáni II—IV. századra tehető.

2 2. A putri pusztulása után hosszabb idő következett minden emberi települési nyom nélkül, amit átlagosan egyméteres zavartalan feltöltődésű jó termőréteg igazol. Ez a termőréteg megkülönböztethetően elvált a sok utólagos, rendkívül kevert beásástól. Amikor ezeket a tömböket és foltokat térképünkre berajzoltuk, akkor tünt ki. hogy bátran számolhatunk egy összefüggő mezőgazdasági művelés alá vett területtel. Ennek idejét —• figyelembe véve a Szinva partjának természetes feltöltődését — i. u. VII—IX. századra tehetjük. A termőfölddel kapcsolatban pedig csakis a földműveléssel foglalkozó szláv törzsekkel számolhatunk. Ebből az időből származhat a gödör is, amelyet 205 cm mélység-