A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc régi építményei 1702-ig - Komáromy József: A miskolci Sötétkapu-melletti ásatások jobbágyházai

ben — a kvád lakógödörtől északra — találtunk némi jellegtelen cserépmaradvánnyal. 3. Az összefüggő egyméteres vastagságban talált termőrétegen, átlagosan 28 cm-es erősen szemetes, törmelékes földréteg feküdt. Ez az újabb lakóréteg 180—184 cm mélységben vonult, gyenge fenntartású, mállékony paticsdarabokkal, az egykor szétdúlt és leégett paticsfal vörös morzsalékaival, s öt olyan cölöplyukkal, amelyből megállapítható az egykori 'ház nagysága és két helyiségből álló alaprajza. Innen a kora-árpádkorra jellemző hullámvonalas és bekarcolt-vonalú díszítésű cserépedénytöredékek kerültek elő. Ennek a háznak a korát — a rákövetkező újabb település figyelembrvételével — nagyjából az Árpád halála utáni időkre, I. István, I. László és I. Kálmán korára (907—1116) tehet„ jük.

3 4. A kora-árpádkori ház mintegy 20 cm-es omladékretege fölött, 45 fokos tengelyelfordulással, egy-osztásu paticsház szegletét találtuk 160 cm mélységben. Ennek a pusztulását nem tűz, hanem elhagyás vagy szétrombolás okozta. Paticsfalainak részeit szürkéssárga nyirkos agyagcsomókban szedtük fel. E ház sárfalait is, miként a kora-árpádkori házét, közepes vastagságú husángok tartották, melyek között volt 9—11 cm átmérőjű- A ház fennállásának idejét figyeiembevéve az utána épült ház pénzzel datált korát, az I. Kálmán utáni korra, nagyjából 1116—1173 közötti időre, a magyar feudális osztalyviszonyok általánosulásának idejére tehetjük. Külön figyelmet érdemel a ház tengelyének 45 fokos elfordulása itt, a Szinva akkor még ki nem osztott északi partján. 5. E zsellérház mintegy 18 cm-es omladékrétegére épült (139—142 cm mélységben) a következő, az előzőkhöz képest fejlettebb, masszívabb paticsház 50 cm-t is elérő falaival. Ennek a háznak cölöpéi meghaladják a 22 cm-t, a kisebb átmérőjű cölöplyukak pedig alaprajzilag is megrajzolják a masszív agyagfalat, illetve bizonyítják annak ismételt javításait. A téglavörösre égett nagyméretű paticstöredákek megőrizték az egykorú ág- és vesszőfonat levonatait, s a pelyvával, törekkel kevert agyagmasszát is. Ez a ház két-oszfású. Nyugati helyiségében nagyobb méretű sütőkemence állott („hat kenyér számára"). A sütőkemence teteje beomlott, omladéka 40—50 cm magas volt. Ebben az omladékban megtaláltuk a használat közben erősen kiégett kemencefal darabjait. A kemence fenekét többször újították. A kemence mellett padkás emelvényt találtunk, amely a nyugati falig húzódott. A kemence száját az újabbkori falakkal elásták, a száj falába épített terméskövekből hat darabot találtunk, amely az érintésre, a sok áttüzesedéstől hasábosán törött szét. A kemence fenekének pórusai itt hamusak, szenesek voltak. Keletre eső helyiségében a sározott padlószinten két kemény agyaglábazat állott, egyiken megtaláltuk a majdnem csonkig égett tölgyfaoszlop tövét. Ha ezt a két oszloplábazatot, valamint A miskolci Sötétkapu-melletti ásatás XII—XIII. századi paticsházá~ nah rekonstrukciója. a helyiség két sarkában talált kisméretű karólyukak sorát figyelembeveszszük, két beépített asztallal kell számolnunk a helyiség vertikális rekonstrukciójánál. Ez esetben gondolhatunk egy középkori csapszékre, csárdára vagy mészárszékre, vagy valamilyen más árusító helyiségre. A ház funkciója összefügghet a tőle 40—50 lépésre létesült egykori Szinva-rávátkelő hellyel. A feltevést alátámasztja az a nagytömegű, feltört juh-, sertésés marhacsont, amelyet e helyiségen kívül északra, összefüggő 8 négyzetméteren találtunk. Ugyanitt erősen letaposott kavicsréteg vonult. Az épületen kívül, északra további két tekintélyes cölöplyuk két olyan tölgyfaoszlop maradványát rajzolta meg, amelyet nyolcszegletűre ácsoltak, de földbe ásott végét meghagyták természetes gömbölyűségében. Ez a két sarokoszlop nyilvánvalóan egy nagyobb ereszt, (ácsorgót) tartott, melynek nyugati oldalán ajtó állott. Ennek szenesre éget

1-, földrezuhant maradványait, néhány