A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc régi építményei 1702-ig - Komáromy József: A miskolci Sötétkapu-melletti ásatások jobbágyházai

és kocsma, majd 1750-től a város nagy vendégfogadója emelkedett. Ez a ma is meglévő nagyvendéghá'z 1746—50 között épült fel, amikor is három régebbi földszintes koholtra emeletet húztak. A mai Széchenyi utca 9. sz. épülettel, a Béke étterem főutcái szakaszával azonos. A hajdani Szerafinkuria helyén emelt — később Lengyelháznak nevezett — épület Miskolc egyik legszebb építészeti emléke. 8. Egri Gábor'—Máté Ambrus kúriája. 1562-ben említi egy oklevél a Máté Ambrus birtokában lévő, de még 1516-ban tamási Egri Gábortól az atyja, Máté Benedek által szerzett kúriát, mely Miskolcon a Derék Piac utcán feküdt, Közelebbi helyét egyelőre nem tudom megjelölni, de csakis az egykori Derék Piacon, tehát a Tanácsház-tér és Sötétkapu közötti utcaszakaszon lehetett. * Még két pontosabban meg nem jelölhető, de Miskolc óváros-részében emelkedett kúriát kell megemlítenünk. Az egyik a Miskóc nemzetség árpádkori kúriája, a másik, a diósgyőri pálosok Miskolcon lévő állítólagos kúriája. 9. A Miskóc nemzetség a honfoglalástól kezdve 1312-ig megszakítás nélkül birtokolta Miskolc községet. A főági leszármazása nemzetségfő éppen itt lakott az Avasi templom alatti térségben. Bizonyára nagykiterjedésű — több hold nagyságú — majorsági udvara s azon belül kőből épült kúriája volt. Ebben lakott többek között Panyit Szörényi bán is a XIII. század második felében, A jelentékeny nagyságú főnemesi ház és udvar azonban a család 1312. évi elpusztítása után gazda nélkül maradt. Egykori épületének alapfalaiból egyszer talán a Rákóczi utca és Alsó-Papszer környékének földmunkálatai tárnak fel valamit. Valószínűnek látszik, hogy a nagykiterjedésű udvarház és kert, a Szinva déli partjától az Avas lábáig nyúlt fel. Megközelítő helye a Színház és Papszer közötti városrész. 10. A diósgyőri pálosok kúriája bizonyára csak egyszerű ház voll, amelyet Ivánka fia János nevű miskolci polgár özvegye 1381-ben hagyományozott a barátoknak. A pálosoktól a mohácsi Vész után a diósgyőri vár ura elkobozta és a váruradalomhoz csatolta, mint egyéb ingatlanaikat is. 1381-ben így jelölték meg az adományt: „ . . . domum suanv", tehát házát adományozta a Diósgyőr felső végén álló pálos rendháznak. Hogy a diósgyőri pálosoknak Miskolcon kúriájuk lett volna, ez a nézet egy 1478-ban kelt oklevél homályos pontja alapján került bele Miskolc város történetébe. (Szendrei, III. 115. 1.) Ebben az évben t. i. Mátyás király adómentességben részesítette a nevezett barátok harkányi birtokát, továbbá Miskolcon és Csabán lévő két házukat, illetőleg kúriájukat, malomtelkükkel együtt. A szóban lévő malom, kúria és ház tehát részben nem is Miskolcon, hanem inkább Hejőcsabán volt, ahol ezeket többször említik is a régi írások. Miskolc területén tehát a diósgyőri pálosoknak csak házuk volt, t. i. a fentebb említett házadomány. Ilyenformán ki kell hagynunk ezt a „kúriát" Miskolc középkori épületeinek leltárából és át kell helyezni Miskolc mai IV. kerületi, Hejőcsabának a történeti emlékei sorába.