Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

aránylag kis befektetéssel lehetővé válnék és az így befektetett tőke biztosan 'bőséges kamatot szolgáltatna. A vasútnak a feladata abban állana, hogy a szénbányákat a Tiszai vasútvonallal Miskolcon összekösse. Az egyetlen nehézség -i miskolci piacnál van, mivel a piac éppen a diósgyőri völgy torkolatánál fekszik. Ha az ember a miskolci piac mögött egyik, vagy másik lejtőre jut, akkor a széles diósgyőri völgybe érkezik, amelyben a Ferenc József akna található, •i diósgyőri völgybe torkollik a miskolci utolsó háztól alig 1/4 mérföldnyire egy északi völgy is, mely az Erzsébet akna mellett vezet el és igen enyhe emelkedővel a Mátyás aknáig terjed, melynek közelében vízválasztó húzódik. Ezt a vízválasztót alagúttal kellene átlyukasztani, hogy a túlsó völgyben a Wiesner aknához jussunk. Az ezen a völgyön át a miskolci pályaudvarig vezető vasútvonal, melynek hossza alig egy mérföld lenne, a szénbányák lényeges részét érintené és a föld alatti feltárást a szomszédos bányaterületek részére is lehetővé tenné. Ezáltal a vasút közvetlen közelében több helyen lehetővé válnék a szén termelése és a széntermelés így jelentősen emelkedhetne [65]. A bányászandó szén gazdaságos termelése már a feltárás idején is fontos feltétel. 1863-ban Ivacskovits három alternatívát dolgozott ki a kibányászandó szén mennyiségére, természetesen annak feltételezésével, hogy a bá-nyavasút kiépül és a kitermelt mennyiség elszállítására a lehetőség adva lesz, tovább feltételezve, hogy a vasgyár rekonstrukcióját végrehajtják. A termelési költségek a mennyiség arányában következőképpen alakultak volna [66]: 1 000 000 bécsi mázsa termelés esetén az önköltség 15,3 krajcár/bécsi mázsa* 1 500 000 bécsi mázsa termelés esetén az önköltség 14.16 krajcár/bécsi mázsa * 2 000 000 bécsi mázsa termelés esetén az önköltség 13.55 krajcár/bécsi mázsa* Mindkét fejlesztési terv végrehajtása késett, ugyanakkor a nehézségek növekedtek. 1864. január 20-án a vasgyár vezetősége jelentésében a Szomolnoki Bányaigazgatóságnak arról számol be, hogy a 27 millió akó (15 millió hektoliter) befogadóképességű Hámori tó vize fokozatosan apad. A víz apadása a vasgyár üzemére káros következményekkel jár, mert a víz csökkenésével a termelési költségek jelentősen emelkednek. A termelési költségekkel arányosan az árak is emelkednek. így a vasgyár versenyképtelenné válik. A súlyos helyzeten az egyedüli segítség az lenne, ha a már három éve húzódó rekonstrukciót megvalósíthatnák [67]. A kőszéntüzelésre való áttéréssel a sorozatosan bekövetkező vízhiány okozta nehézségek leküzdhetők lennének. A kőszén, mely a vasgyár fejlődését elősegíthette, adva volt. azonban a magán részvényesek merev magatartása miatt a rekonstrukció nem volt megvalósítható, a kincstár pedig a költségek viselését egyedül nem vállalta. Nem valósították meg a bányavasút építését sem, így a bányászat fokozatosan hanyatlásnak indult. A Budai Bányakapitányság 1864. évi jelentése a diósgyőri szénbányászatról szomorú képet ad. Megállapítja, hogy a bánya üzemmenete az előző évihez viszonyítva rosszabb volt, a termelés 42 000 mázsával csökkent. A Wiesner akna kivételével a többi aknák járhatatlanokká váltak, a feltárásukra fordított összeg elveszettnek tekinthető. A termelés csökkenése és ennek kapcsán a bányák elhanyagolt állapota, a szén elhelyezési nehézségeire vezethető vissza, aminek oka pedig a szállítási eszközök hiányában keresendő. Érthetetlen az a közöny, amellyel ezt a jelentős szénvagyoni az akkori vezetőség kezelte. A Bányakapitányságnak az is feltűnt, hogy míg más szénbányáknál sokkal hosszabb * 1 bécsi mázsa = 56,12 kg.