Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)
-vasútvonalakat építettek a nagyobb széneladási lehetőségek biztosítására, addig a diósgyőri szénbányák fejlesztése során a legszükségesebb intézkedést is -elmulasztották, a vasútat nem építették meg. A legközelebbi vasútállomás a bányáktól körülbelül egy mérföldre esik. A Tiszai vasút egy meglehetősen kiterjedt fogyasztó terület közelében vezet. Az ország keleti és északi részén egészen az ország határáig, délen pedig a Bánátig szénbányászati konkurrencia nincsen, tehát a szén elhelyezési lehetősége biztosítva lenne. Felmerül az a kérdés, ha az állam nem bocsátja a diósgyőri szénbányászat rendelkezésére a vasút megépítéséhez szükséges összeget, nem volna-e célszerű erre megfelelő vállalkozót keresni. Az államkincstár miután a vasmű magánrészvényeseivel a rekonstrukció kérdésében megegyezni nem tudott, a tulajdonában lévő részvényeket áruba kívánta bocsátani. A vasgyári részvények eladásával egyidejűleg a diósgyőri szénbányák bérbeadása is aktuálissá vált. sőt a versenytárgyalási feltételek 12. §.-a értelmében a Diósgyőri Vasmű kincstári részesedésének megvásárlója részére azt is biztosítják, hogy a bányavagy ónból a következő 20 év alatt kitermelt szén bécsi mázsája után 1 krajcár (osztrák érték szerint) bérleti kamatot kap. Későbbi időben a kamat az utolsó évi miskolci átlagár 1'10-ét nem haladhatja túl. A Budai Bányakapitányság véleménye szerint ilyen és még kedvezőbb feltételek esetén akadna megfelelő vállalkozó. Ilyen körülmények között a múlhatatlanul szükséges beruházások amortizálása mellett a koronauradalom — amely most a Diósgyőri Szénbányákra ráfizet — legalább évi 10 000 forint jövedelemhez juthatna. Ez az összeg minden további millió mázsa széntermeléssel további 10 000 Ft-al növelhető. Figyelembe kell venni továbbá még azt is, hogy a Tiszavasút meghosszabbításáról Arad és Kassa irányában már folynak tárgyalások, így a szén értékesítésére ezen a területen is lehetőség nyílna, ami a Diósgyőri Szénbányáknak igen kedvező helyzetet teremtene, biztosítani lehetne a piacot, még mielőtt azt más szénbánya vállalat megtenné [68]. A meglévő és korlátolt mennyiségű fuvarozási eszközök ellenére is sikerült a szénbanyának némi piacot szereznie, hogy a kitermelt szénmennyiséget értékesíthesse és a további termelésre a lehetőséget biztosítsa. 1865-ben a következő mennyiséget szállították: Felhasználható: Bécsi mázsa: 1. Debreceni Cukorgyár, Debrecen 10 137.46 2. Miskolci Műmalom, Miskolc 15 592.— 3. Egyéb magán vevők 28 400,90 összesen: 54 130,36 [69J. A diósgyőri Vasmű részvényeinek áruba bocsátása alkalmával szóba került az is, hogy a vasgyárat fel kellene ajánlani elsősorban a Tiszai Vasúttársaságnak, mely az értesülések szerint szeretné a diósgyőri koronauradalom szénbányáit megvenni [70]. A felajánlás azonban nem járt sikerrel. A diósgyőri szénbányászatnál a kutatási munkák megkezdésétől (1858—) az új diósgyőri vasgvár építési munkálatainak megkezdéséig a termelés alakulása a következő volt:
