Božena Němcová miskolci levelei (1851) (Múzeumi Füzetek 15. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

BEVEZETŐ r<ozena Némcová, az újkori cseh széppróza alapítója és klasszikusa J~^J 1820. február 4-én született Bécsben. Családi neve Barbora Panklová. Atyja Pankl, a zaháni hercegi uradalom, lovászmestere és kocsisa, osztrák eredetű. Anyja, Terezie Novotná az uradalomban cseléd volt. A gyermeket csakhamar Ratiboficébe vitték el szülei. Az apa gyakran volt távol, az anyát pedig az örökös cselédmunka kötötte Is. A gyermekről való gondoskodást, a nevelés feladatát így a nagyanya, Magdalena Novotná látta el. Ő volt az a jellegzetes, régi cseh hagyományokon felnőtt parasztasszony, akinek azután az írónő felejthetetlen emléket állított a Nagyanyó (Babicka) című világszerte ismert művében. A vadregényes táj, a festői szépségű környezet egész életére mély nyomot hagyott a gyermek életében. A Ratiboficéval szomszédos skalicei iskolai évek után 1830-ban három évre Chvalkovicébe adják a kislányt egy családhoz, hogy németül tanuljon. Tizenhét éves, amikor férjhez adják Josef Némec pénzügyőri tisztviselőhöz. A házasság az anya akaratára történt és ez lett élete boldogtalanságának egyik forrása. A nála 15 évvel idősebb, heves temper ameniumú férj kevés megértést tanúsított felesége szellemi élete és törekvései iránt. A férj szahadelvűségét pedig felettesei nem nézték jó szemmel, ez volt az oka gyakori áthelyezéseinek is. A családban négy gyermek született: Jaroslav. Karel, Hynek és Dora. Némcová egyedüli boldogsága a gyermekei voltak, akik után az apa is gyakran vágyakozik távoli szolgálati helyeiről. A család helyzetét anyagi gondok nehezítik. A gyermekek betegeskednek. Szűkös helyzetüket jóérzésű ismerőseik enyhítik. Egyik pártfogójuk Ján Ev. Purkyuë, a kor legkiválóbb cseh tudósa. Ö támogatta B. Nemcovát és segítette festőiskolába járó fiát. C

sehországban az 1840-cs években egymást követték a nemzeti megmozdulások. A munkásság lázong, az értelmiség haladó rétege a „nemzet ébresztőjeként" tevékenykedik. Ném,co'oá hazafias verseivel kezdi meg irodalmi működését. Éles szemmel és érző szívvel figyeli, tanulmányozza a nép életkörülményeit. írásai hiteles tanúságtételek a nép szociális és kulturális életviszonyairól. Ez pedig a publicisztika új fajtája volt, ami közelebb hozta a valósághoz és a realizmus útjára vezette az irodalmat. Amit hallott és látott Némcová, ezekben az írásokban teljes hűséggel mondja el. Mindent megörökít gyors jegyzeteiben, mindenütt otthonosan mozog. Benyit a viskókba is — nem tartja vissza „a szegényszag." Mint a „szabadság tavaszát" üdvözli 1848-at, de a szabadságot üres szólamnak tartja, ha nem gondoskodnak egyúttal a nép anyagi biztonságáról is.