Božena Němcová miskolci levelei (1851) (Múzeumi Füzetek 15. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

elsejét). Errefelé május elsején kívül is minden olyan kirándulást, amelyen nagyobb társaság vesz részt és evés-ivással van összekötve a mulatság: majálisnak hívnak, legyen az májusban vagy szeptemberben. Visszaútban néhány befogott ökör és ló legelészett a zöldülő vetésben; a többi, még az országúton álldogáló állat is odatartott. Miért is ácsorognának étlen-szomjan, mikor gazdájuk a korcsmában iszik? Elmentek inkább ők is vendégségbe, és ki tudná megmondani, hogy milyen sokáig legelésznek ott, ha részeg gazdájuk lefeküdt az árokba — A magyar ember szidja a szlovákot meg a rutént, hogy részegesek. Ámde ne szidja őket., hiszen saját maga sem ad nekik jó példát a mértékletességre." Az út Edelénybe „Május 4-ikén Edelénybe mentünk. A vasárnap azonban nem vehető úgy észre, mint nálunk. Minden ugyanúgy zajlik, mint hétköznapokon, csak itt-ott látni egy fehérebb inget. Az úton sok fazekas szlovák halad, különös módon megrakodva. Magyarok hevernek az út mentén, a sárban. A város mellett bitófa áll. Gyönyörű a táj, sok az elhanyagolt szőlőkert. Szentpéter kis város. Hetivásár a városnál, bitófa, itt van a legtöbb és a legmerészebb lótolvaj. Nem egyszer hajították le a postáslegényt és ellopták a lovat. A Sajón túl (a szlovákok Slanának hívják a folyót) cigánytelep, ezek azonban jobb cigányok. Mindjárt az első pillantásra fel lehet őket ismerni nemcsak az arcukról, hanem egyenes, szőrös sapkájukról. A magyar mindig kalapot hord. Edelénynél ismét földbevájt cigány putrik és mint a hangyabolyok, úgy állnak ki a tetőig a földből. Ilyen lyukban egy kevés szalmánál egyéb semmi egyéb nincs. Rettenetes az elhagyatottság és a nyomor! Edelény kisváros. Szörnyű a sártenger. A házak, mint másutt mindenfelé, itt is vályogból, ritka amelyik kőből épült. Itt van a szász Coburg-Cohary herceg kastélya. Eléggé rendezett: van parkja, műútja a városkából a hegynek felfelé, amit kénytelen volt a herceg csináltatni, hogy a szénfuvar olcsó legyen. Igen szép a cukorgyár a városka fölött. Az igazgató a hivatalnokokkal együtt cseh, morva, • a munkások szintén cseh- és morvaországiak. A magyar bizony rest, nem szívesen dolgozik, csak amikor a szükség kényszeríti rá, azért is sokszor mikor néhány forintot kifizettek neki, nem jött el dolgozni, csak amikor már nyakára lépett a pénzének. A férfi nem alszik az ágyban. Nyáron a küszöbön alszik bundájával takarózva, télen az istállóba megy. Ha netán fiatal felesége van, akit félt, akkor éjjelre a nagyszobában marad, de nem fekszik az ágyra, azon csak az asszony alszik a gyermekekkeL A nagy szobában van egyúttal a kemence és a kenyér is itt marad, miután megsütötték. Néha, különösen télidőben itt vannak a tyúkok, a libák és a kismalacok. A magyar ember keveset költ magára. A guba a legdrágább, olykor tíz ezüst forintjába is kerül, de több évig eltart. Ez télen-nyáron mindennél szükségesebb, még dunyha helyett is megteszi. Gatyája kenderváRzonból készül és három pár elég belőle egy évre. A három rövid ing