Božena Němcová miskolci levelei (1851) (Múzeumi Füzetek 15. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

régóta, ahová a tulajdonosnő tette, s hogy ezekben a csendes szobákban semmilyen változás nem történt. A két ágy között térdeplő van feszülettel, fölötte a Megfeszített képe szalma virágkoszorú val díszítve, a kép két oldalán Vénusz és Diána — meztelen — képe. A metszetek elég szépek. Legszebb az, itt felaggatott tömérdek, csodaszépen festett kis kép. Ezek már régóta a helyükön függtek, tulajdonosuk nem kedvelte az átrendezést. — ,,A nevelt lányom férjhez ment, a férjem egy éve, hogy meghalt, gyermekünk nem volt, így hát magamra maradtam", — sóhajtott fel a háziasszonyom, mikor a díványhoz hívott, Mi minden volt itt előttünk az asztalkán! Hányféle tányérka, s mindegyiken más és más: az egyiken édesség, a másikon befőttek! Mind igazán gyönyörű volt: az aranyozott kiscsészék, pohárkák, a selyemmel átszőtt asztalkendők, és középen elhelyezve állt a háromlábú edény tejszínnel. Ezzel később minden társas összejövetel alkalmával — amikor kávét ittak — találkoztam. Kávét nem isznak többet, mint egy csészével, nem lehet többet főzni belőle. Az sem szokás, hogy a nők társaságában egy pohár bornál többet innának, inkáb a finom rozsólist fogyasztják, utána pedig sok befőttet. Ez nagyon kellemes, főleg nyáron. A magyar asszonyok járatosak a befőzés tudományában. Kétségkívül a szomszédos lengyel nemzet asszonyai voltak ebben a mestereik. Ez az egyedüli fajtája a házi munkának, amire szívesen szánnak időt, s amiben hírnévre vágynak. Ha nincs valakinek legalább száz üveg befőttje, nem is lehet valamirevaló háziasszony. Bizony kitűnő az eper, a málna, a kajszibarack, és az őszibarack! Mikor mindezeket az asztalra tálalják, pompás illatuk megtölti az egész szobát, s a gazdasszony csakúgy dagad a büszkeségtől, mert hát nem könnyű megőrizni a gyümölcs színét, keménységét és illatát! Meg kell mondanom, hogy finom az olasz dió is mézben eltéve, szegfűszeggel tűzdelve, ez egyúttal orvosság is a beteg gyomornak. Nem kevésbé ízletes a birsalma, borban és cukorban, a birsalma-szeletek és sok hasonló Ínyencség, amikről nem egy cukrász nem is hallott. A háziasszony nagyon készségesen oktatott engem mindarra, amit eddig még nem tudtam. Megmutatta az éléskamráját. Ebben sok volt az aszalt gyümölcs, zöldség és számomra ismeretlen fűszer, melyekből mártásokat készítenek. Mindegyiket más és másféleképpen készítik el. Ezeket ugyan nálunk csak kotyvaléknak tartanák, de az én háziasszonyom mindegyiket dicsérte." Bozena Némcová feljegyezte magának a miskolci háziasszony egyik receptjét. „Dió mézben eltéve, naranccsal és szegfűszeggel tűzdelve. Fiatal, zöld diókat 14 napon át friss vízben áztatjuk, azután tűzdeljük, néhány percre forró vízbe dobjuk, majd tisztított langyos mézbe tesszük."