Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

fa- és gyümölcs-szolgáltatásra kötelezett kisebb telep, Sziget pedig szőlőtermelésre kötelezett paraszti csoport letelepülése lehetett. Nézzük meg ugyanezen időben, Miskolc településének további fejlődését! A tatárjáráskor a Bükk erdeibe menekült lakosság nem olyan számban fogyatkozott meg, hogy ez a fejlődést visszavetette volna. Az elpusztított és felpei'zselt patics- és faházak felépítésére legfeljebb két-három évet kell számítanunk. De, hogy a pusztulás bizonyos topográfiai rendeződést vont maga után, amit a lakosság spontán vitt végbe az előző évtizedek tapasztalatai alapján —, erre több jelből kell következtetnünk. Elsősorban a Sötétkapu-melletti ásatás tanulságaiból utalhatunk erre. Mint előző ismertetésünkben említettük, a korai Miskolcon az első piactérség a mai Sötétkapu környékén alakult ki, de ez a XIII. század közepén már szűkké vált. Ezért nem épült fel az 1241-ben leégett paticsépület helyén újabb épület, a megindult újjáépítéskor. Ez a hely, valamint a mai Rákóczi utca 1—14. számú lakóházak telke akkor teljesen beépítetlenül maradt. Ezt a piacteret több ízben erős kavicsréteggel szórták le, tehát a kis Miskolc elég korán belépett a részben burkolt középkori községek sorába, mert ugyanezen jelenség tapasztalható volt az említett ásatás során a főutcái — akkor szekérúti — oldalon is. Ez az első miskolci piactér beépítetlenül állott egészen a XV. század elejéig. Ezzel kezdenek Miskolc későbbi mezővárosi jegyei kialakulni. Már nagyobb vásárhely a funkcionális piachely megteremtésével. Nagy a gyanúnk, hogy Miskolc faluvezetésében falu-nagy, vagy falu-bíró és kisebb igazgatási szervezet működik. Ebben a rendezésben benne lehet a Panyit-családnak is a keze. A középkori különféle jogokat biztosító okleveleknél mindig figyelembe kell venni, hogy azok voltaképpen egy, évtizedekkel előbb már kialakult helyzetet rögzítenek, vagy utólag tételesen biztosítják ehhez a földesúr teljesebb kizsákmányolási jogát. Miután Miskolc például az első vásárjogot 1316-ban kapja meg a Széchyektől, így az előző évtizedekben kialakult helyzet világosan megmutatkozik. Vagy: a Villa Myskolch (Miskolc falu) okleveles említése 1356-ból maradt meg, de ez nem zárja ki, hogy az még előbb, a XIII. század második felétől nem lett faluszervezettel rendezett közösség. Ebben az időben lakosságát 700—800 főre lehet tennünk. A parasztlakosság rétegeződését pedig olyan kézművesek feltűnésével gazdagabbnak, amely általános jelenség az országban. E kézművesek szolgáltatása már kézművesipari termékekből áll és egyben paraszti szolgáltatásra már nem kötelezettek. Az ilyen kézművesek kezdik elfoglalni az avasi templom alatti lejtők, a mai Toronyalja utca további nyugati vonalát, a földesúr udvarkertje melletti (a mai Rákóczi-, Mindszent-, Rudas L.-, Szemere utca közti) tömböt és húzódnak fel a Mindszent utca déli oldalára. A növekvő lélekszámú parasztság pedig teljesen igénybe veszi a mai Tanácsház-tér, Patak u., Déryné u., Főutca által határolt s egyben a Pece-partig terjedő részt úgy, hogy ennek a határvonalnak a keleti széle a mai Kazinczi utcát és annak páros számú telkeit is magában foglalja. Ezt a települést változatlanul a nyugat—keleti irányú szekérút osztotta ketté, amelyből északi irányban, a későbbi Szentpéteri kapunak haladva vitt egy út a Sajó menti marhajárás és a legelők felé. Kialakul egy másik északi irányú útvonal a nyugati oldalon, ez a későbbi (1376) Fábián utca, amely a Kőporos és a Bábonyi-bérc szántói, irtásai és gyümölcsösei felé vezet. Egyúttal ez a belső útvonal a Villa Zyged felé, amely falu, mint már mondottuk, a Szarka és a Görögszőlők környékén feküdt. Ebben az időben válik belső forgalmi úttá a Szinva déli partján a Papszert, ToroRyalját a diósgyőri várral összekötő útvonal, az Ernye-vár felépítésekor. A Szinvától délre eső részen alakul ki a mai Rákóczi utca a Mindszent utcával és épül be a Papszer alsó és felső része, az avasi románkori ősi templomot szolgáló zsellérek viskóival. Topográfiailag körülbelül így áll előttünk a XIII. század végi és a XIV. század elején kialakult Miskolc. Még nem fekszik a nagy nemzetközi kereskedelmi útvonalon, mert ez is