Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

most van kialakulóban. Helyzete, fekvése azonban már nem periférikus, hanem már elfoglalja központi helyét a belföldi nagy utak találkozásánál. Ezek a belföldi utak a következő útvonalakat mutatják: 1. Miskolc—Győr—Csanyik—Varbó—Parasznya—Dédes felé. (Parasznya= Peresnye XIII. századi említés, a borsodi vár tartozéka az itteni várjobbágyokat a király nemesíti. Varbó Ernye bán birtoka és a győri váruradalomhoz tartozik.) 2. A Miskolc—Bábony felé vezető út (1325), amely egy része a (Szirma) Besenyőt, Miskolcot, a Janka-puszta határvonalát érintő alsózsolcai gyepes útnak (via herbosa 1394) és annak az útnak egy szakasza, amely már Rudabánya és Rozsnyó felé vezet a sajókazai hídon (1237) keresztül. 3. Ebbe az útba fut Eger felől a Sajónémeti melletti nagy út (magna via), amely a forgalmat Bélháromkúton (Bélapátfalva) keresztül szintén a fontos Rudabánya felé bonyolítja le. 4. A dél felől érkező forgalmat az említett alsózsolcai utat magában foglaló nagy út, a magna via, strata, publica (1356) hozza Miskolc felé, Csaba falun keresztül. Ez a nagy út már a gondozott budai úttal azonos. 5. Ugyancsak idetorkoll be az a gondozott út (publica strata, quae de Myskoch ducit in Chat), amely (Mező) Csát környéke termékét hozza a győri vár és Miskolc népének.

6 De nemcsak jön, hanem megy is már ki árufelesleg Miskolcról s ez tovább fokozza az árutermelés növekedését. Még a tatárjárás előtti időben láttuk, hogy nyírségi izmaeliták tartanak Miskolc felé és szenvedtek kárt 1219-ben a hatalmaskodó sajóvámosiaktól. A XIII. század vége, a XIV. század eleje kereskedelmi forgalma jelentősen különbözik az előző időktől. Egyre több számban jelennek meg a kereskedelem hasznát lefölöző másvidéki kalmárok, akik szívesen jönnek a miskolci „vásárokra" — a só- és borkereskedelmet lebonyolító egyházi jobbágyok, vagy a jobbágyi függésből szabaduló kalmárok és iparűzők. A XIII. század eleje óta egyre nagyobb szerepet kap a pénz: a friesachi és a bécsi dénárok az országban forgó egyéb dénárok és obolusok (denarii in regno currentes — denarii usuales) mellett, amint azt sok miskolci pénzlelet bizonyítja, ebből az időből. Az egyre több kovács, takács, varga, pék, mészáros, szűcs, tímár, csapó, molnár — sokszor már más házában lakva, de csak iparából keresve meg kenyerét — kezd feltűnni Miskolc faluban. Még nincs szó azokról, akik saját boltjukban (fenestra) árulnak, csupán azokról, akik a földön, vagy sátraikban kínálják áruikat a középkori miskolci „vásárokon." A csírák jelennek meg Miskolc életében, azok a csírák, amelyek a falulakosságot lassan „városivá" teszik. Amikor lakói között egyre több az olyan, aki már nem otthon süt kenyeret, nem otthon vág állatot, nem otthon sző vásznat, nem őröl otthon, hanem húst vásárol már, megveszi a vásznat és a lisztet, kovácsot és bognárt használ fel kétkerekű talyigája javításához, s a pénz egyre nagyobb szerepet kap a mindennapi életben. A miskolci középkori társadalomban a XIII. században jelenik meg az iparűző és kalmár, egyelőre csekély számban, de számuk évtizedről évtizedre nő. A dolog természetében rejlik — írja Marx —, hogy mihelyt a városi ipar mint olyan, elválik a falusitól, termékei eleve árukká lesznek, ezeknek eladásához tehát a kereskedelem közvetítésére van szükség. Ennyiben magától értetődik, hogy a kereskedelem a városok fejlődésére támaszkodik, s másrészt, hogy utóbbinak a kereskedelem a feltétele .. ."

7 Ilyen körülmények között lép Miskolc azután abba az újabb korszakba, amikor egy új feudális birtokos, a Széchyek tulajdonában megveti középkori városiasodásának az alapját. JEGYZETEK 1 Megelőző fejezetek a Borsodi Szemle 1959. III. évf. 5. szám 45—48 pp., és 6. szám 7—10 pp. 2 Kandra Kabos: Erne bán és fiai. Századok, 1884. évf. 114-126 pp. 3 „Télvíz idején hozta haza a fiatal István a hercegkisasszonyt Diós-Győrbe, mely miként mondva volt, oly fejedelmi fénnyel és nagyszerűséggel alakíttatott át, hogy a fényszeretó