ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

ban, az északnyugati torony lejárónál, az eredeti sziklatalajba vájt régi tűzhelyre bukkantak. A küszöb alatti rétegben XVI. sz.-beli edénydarabokat és csempéket is találtak. Az utóbbiak közül egyiken pajzsban, nyíllal átlőtt páva van ábrázolva. A nyugati szárny földszintjének legdélibb részét az omlófélben lévő délnyugati torony miatt nem tárták fel. A földszinti boltozott helyiségek udvar felé eső ablakai 'közül, nyugat felé kettőnek a nyílásai ma is láthatók. A nyugati szárny előtt, az udvaron végzett ásatás során egy faragott, csúcsíves stílű fiáié alsó része került elő. Az öt darabra eltört, faragott homokkő töredék 1.26 m összmagassággal egy fiáié törzsét képezi, oldalán bemélyített vak mérművel, felette keresztvirág töredékkel. A törzs jellemző, csúcsíves stílű párkánnyal fedett. A miskolci múzeumba ikerült töredék arra enged következtetni, hogy az udvari homlokzat a külső várpalota homlokzatának egyszerűségével szemben, díszesebb kiállítású volt. Ismeretes még egy ajtókeret jellegzetes csavarttörzsű lábazati töredéke. Sajnos, eredeti hovátartozandósága ma már nem állapítható meg. A nyugati szárny helyszíni építészeti részleteinek hiányaival szemben némi kárpótlást találunk a déli szárnyban. Sajnos, a belső falak már itt is jóformán teljesen leomlottak, s csak a külső falak állanak. Az 1662. évi alaprajz két jó állapotban lévő „szertár" helyiséget tüntet fel e szárny két torony közötti részén. Később — Hugó Páter rajza szerint — a földszint öt kisebb, de különösebb jelentőség nélküli helyiségből állott. Ezt az öt helyiséget az 1936. évi ásatás is igazolta. Ezek közül háromnak rendeltetése ismeretlen. A kelet felé eső két helyiségről azonban megállapítható, hogy az egyik, ahol összeomlott tűzhelymaradványokat találtak, konyha volt, míg a másik, a kiásott 'két sütőkemence maradványai szerint, sütőház célját szolgálta. Mind az öt helyiség az udvarról volt megközelíthető, s a három keleti helyiség még külön-külön egyegy kis ablakon keresztül kapott megvilágítást. A déli szárny emeletén volt a női lakosztály, amely három helyiségből, s az ehhez kapcsoit délnyugati torony helyiségéből állott. A torony helyiség nyugati oldalát kis erkély díszítette. A déli szárnyba vezető ajtaja, Hugó páter leírása szerint, márványkeretű s latin feliratában Mária királynő nevét s az 1526-os évszámot örökítették meg. A délnyugati torony mellett lévő helyiségről, s egyben a várpalota egykori építészeti fényéről a déli külső falban még ma is meglévő díszes ablakfülke ad számot (4. kép). A kissé téglalap alaprajzú ablakfülke déli belső sarkainak letompításával barátságos interieurt alkot, amit fokoz a gazdag tagozású, íves vonalakkal képzett, címeres zárókővel, vállpárkánnyal, valószínűleg egykor gazdagon aranyozott, szép bordázattal ellátott boltozata is. E boltozatról állapította meg Möller, hogy az a XVI. sz. elejéről, valószínűleg Mária királyné építkezéséből való, s ma már tulajdonképpen a várnak egyetlen, a helyszínen meglévő nagyobb építészeti műrészlete, amiért megóvása és fenntartása elsőrendű műemléki érdek, annál is inkább, mivel ez is egyre jobban pusztul. Gondoljunk itt csak arra, hogy Kandra Kabos még 1895-ben a letompított falak festményeiről is említést tesz, amelynek ma már nyoma sincs. A díszes ablakfülkéjű szobának keleti falában lévő márványkeretű ajtajáról jegyezte fel Hugó Páter, hogy az horvát nyelven, ugyancsak Mária királyné nevével és az 1526. évszámmal volt ékes. Szendrei szerint ez az ajtókeret valószínűleg Széchy Miklós Horvát bán ideiéből való. Ide tartozott — Möller közlése szerint — egy négyosztású mérműves ab6. kép. Várkápolna alaprajz és metszet (1934).