Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
PÁLL István: Paraszti pálinkafőzés, kis- és nagyüzemi pálinkafőzők a 18-19. században az Észak-Tiszántúlon és Bereg megyében
ragban a burgonyatermelés elterjedésével párhuzamosan került sor. A gabonából való pálinkafőzést az 1836-os törvény csak a gabonapálinka hagyományos területein engedélyezte, 18 amibe úgy látszik, Szabolcs megye nem tartozott bele, hiszen Fényes Elek 2L múlt század közepén megjegyezte, hogy a Szabolcs megyében termelt rozs egy részét „Szathmár vgyébe N. Károlyba hordják, hol az főképpen pálinka főzésre vásároltatik fel". 19 A forgalomba kerülő szesz mennyisége az 1830-as években elterjedt gőzkazánoknak köszönhetően jelentősen megnőtt - mint arra fentebb már utaltam. A drága berendezések üzemeltetésével „csupán a korszerű gazdálkodás útján a kezdő lépéseket megtevő majorsági üzemek foglalkoztak célratörően", hiszen a nagyméretű, szeszfőzés céljára történő burgonyatermelés csak itt valósulhatott meg. 20 A burgonyában gazdag Szabolcs megyében is hamar elterjedtek a „gőzműves pálinkafőző intézetek". 1839-ben megjelent munkájában írja Fényes Elek, hogy „illyeneket már láthatni gr. Dessewffy Józsefnél Sz. Mihályon, Kállay Péternél Biriben, Bónis Sámuelnél Theten, de nemcsak itt, hanem egész országban legnagyobb illyen intézet van Bezdéden, mellyet b. Ghilányi, 's egyéb részvényes társaság állított fel. Mind ezen gépelyek Gall szerint vannak elkészítve." 21 A különböző összeírásokban, peres anyagban fennmaradt leírások alapján ezek a szeszgyárak valóságos nagyüzemeknek tűnnek az imént említett egyszerű berendezések mellett. A szeszfőző berendezéseket is magukba foglaló épületek is jóval nagyobb méretűek, mint a „karámok" legfeljebb lakóháznyi méretű helyiségei. 1846-ból birtokunkban van Sulyok József petneházi szeszgyárának egy per során felvett inventáriuma 22 , melyben igen részletesen szerepel a lefoglalt épület külső és belső alkotórészeinek, felszerelésének lajstroma. Az egész üzemet 9261 forintra becsülték, mely összegből a berendezéseket magába foglaló épület 3990 forintot tett ki, ami utal annak hatalmas méretére. A 114 négyszögöl területet kitevő tapasztott sövény falfelület, a tetőt fedő 28 000 zsindely két lakóháznál is nagyobb épületre enged következtetni. A berendezésekhez kút, hűtő, kisebb-nagyobb kádak, csatornák, főzőedények és szivattyúk („pumpák") tartoztak. A fából készült eszközkészleten kívül majdnem 1000 font vörös- és sárgaréz alkotta magát a szeszfőző gépet, míg a vasból készült gőzfazék egyedül 345 forintra becsültetett. Hasonló berendezéssel működött, de valamivel kisebb méretű lehetett Rós Jákob szeszgyára Nyírbélteken 1847-ben, melyet közel 6000 forintra értékeltek. 23 Érdemes részletesen megismerkedni a kisvárdai Eszterházy uradalom „pályinka ház"-ával, melynek összeírását 1802-ben készítették. A közel fél évszázaddal korábbi lajstrom alapján a parasztinál jóval komolyabb, ám a petneházinál valamivel szerényebb berendezésű kisüzem képe vázolódik fel előttünk 24 (lásd a mellékletet).
