Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

J. HALÁSZ Margit: Az Egyetemi Nyomda és könyvbizományosai a 19. század első felében

Nyomda pozsonyi fiókkönyvkereskedése is tagja a hálózatnak -, hanem szinte az egész Magyarország területét átfogja. A 35 vidéki bizományos közül csak 13 nem tartozik a könyves szakmához - amelynek döntő többsége könyvkötő -, a többiek zömmel tanárok és hivatalnokok.

3 Vizsgáljuk meg, hogy mi volt a feladatuk ezeknek a bizományosoknak, és milyen feltételekkel válhattak a nyomda bizományosaivá. Nyomdáink már a 16. században sem érték be azzal, hogy maguk árusítsák termékeiket, hanem bizományosok útján terjesztették azokat még az országhatárokon túl is, pl. a kolozsvári özvegy Heltai Gáspárné. A nagyszombati nyomdának a 18. század elején pl. a bécsi könyvárusok között is voltak bizományosai. Az 1730 és 1760 közötti időből a debreceni nyomdának már 41 bizományosát ismerjük. Már ekkor szokásban volt, hogy a nem helybeli mester csak akkor kaphatott könyveket bizományba, ha kezest tudott állítani. A debreceni iratok megőrizték pl., hogy 1733-ban a pesti Matznauer compactor kezese Mátyus István volt.

4 A debreceni városi nyomdáról tudjuk leginkább a nagyszombati egyetemi nyomdán kívül a 18. század első feléből, hogy komoly bizományos hálózatot alakított ki elsősorban könyvkötőkből és nyomdászokból. A nyomda gazdasági iratai között fennmaradtak pl. Margitai János tipográfus elszámolásai az 1733 és 1737 közötti évekről. Sajnos, itt nem a kiadott mennyiség szerepel, hanem csak azok, akiknek 1738-ban még adósságaik voltak.

5 Az adósságok 2 forint 50 dénár és 80 forint 78 dénár között változnak, zömmel 30 frt alatt, egy van csak, mely jelentősen nagyobb forgalomra utal, a 184 forintos adósság, Zalonyi Nagy Jánosé. Zalonyi Nagy Jánosról tudjuk, hogy a debreceni városi nyomdán kívül pesti nyomdásztól is vásárolt, s szinte egész évben a vásárokat járta nagyobb mennyiségű könyvvel. A könyvkötők könyvárusi tevékenysége hivatásuk integráns része, mutatják ezt a céhszabályok is. A budai céhszabálytervezet 11. pontja pl. kimondja: „.. .a céh tagjai a királyság területén mindennemű engedélyezett könyvkötészeti és könyvárusi cikkel szabadon kereskedhetnek". A vizsgált három évszázad alatt a könyvnyomda nem készpénzfizetés ellenében szállított a könyvkötőnek. Ennek elsődleges oka a tőkehiány volt, de az európai könyves gyakorlat is ezt mutatja. A fennmaradt iratanyag nagy része is az adósságok reklamálásával és behajtásával foglalkozik. A könyvárusok és a könyvkötők a nyomdától 10% engedményt kaptak, de ezzel ritkán érték be. Sok olyan panasszal találkozhatunk, hogy a könyvárak nagyon eltérőek és a fűzött példányokhoz képest nagyon magasak. A könyvkötők kötedenül vették át a könyveket bizományba, hozzátették saját munkájukat