Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

J. HALÁSZ Margit: Az Egyetemi Nyomda és könyvbizományosai a 19. század első felében

- vagyis a konkrét és a várható igényeknek megfelelően bekötötték -, de ez után már maguk határozták meg az árakat. A többi iparágat is átnézve azt figyelhettük meg, hogy a könyvkötők egy olyan sajátos helyzetben voltak, amilyennel sehol máshol nem találkozhatunk, de csak akkor, amikor a további árusítás is az övék. Amikor a könyvkereskedő vagy egyéb megrendelő egy könyv vagy egy nagyobb tétel kötését egy mesternél megrendelte, akkor megegyeznek a munka árában s elvégezve azt kifizetik a mesternek, akinek a könyvhöz aztán semmi köze nincs. Amikor könyvkötő vesz bizományba könyvet, eleve tematikailag is válogat, ületve számos megrendelés fennmaradt, amelyben a mester meghatározza, hogy mely könyvből hány példányt kér. Ha ezen felül is vesz át olyan könyvet, amit a nyomdász átad bizományba, azt - ha nem lehet eladni - a mester vissza is küldheti. Erre is találtunk példát: 1732-ben, amikor a budai Nottenstein János György nyomdász elszámolási pert indít a nagyváradi Zalonyi Nagy János könyvkötő ellen, a városi tanács mindkét felet meghallgatván, a nem kért munkákat és a hibás nyomtatású könyveket a nyomdásznak követelések nélkül vissza kell, hogy vegye. Ilyen peres ügy kapcsán ismerjük Trattner János Tamás adósainak nevét is. Trattner pesti könyvkereskedésének üzletvezetője 1786 augusztusától az augsburgi származású Kail Ambrus volt, akinek szolgálati feltételei igen szigorúak voltak, fizetése azonban még a közepest is csak a haszonrészesedéssel érte el. Kail alig egy év múlva már felmondott s az eset hamarosan törvényszéki ügy lett. Trattner hűtlen kezeléssel vádolja volt üzletvezetőjét, s követeli, hogy az 1707 forintnyi kinnlevőséget hajtsa be. Kail védekezésében elmondja, hogy Trattner már korábban körlevélben hívta fel a vidéki könyvkötőket a vásárlásra, akiknek hatósági igazolás esetén hitelt igéit.

7 A könyveknek ilyetén való kiadása Kail elődje Fingerhuth Adolf idején is gyakorlat volt. Az 1786. szeptember 9-i kimutatás szerint Trattner adósai között 1786-ban volt piarista, színész, újságíró, tanár, hitoktató, gyógyszerész, orvosnövendék, postamester stb., nagyobb részük azonban - a 34-ből 19 könyvkötő, könyvkereskedő vagy nyomdász.

8 1786-ban az összes adósság 1768 fit 7 kr volt, az 1787. október 12-i - a Kail által kimutatott kinnlevőség pedig 1707 fit 53 kr. Ebben az évben - az általánostól eltérően - csak 15 könyvkötő, 7 könyvkereskedő és nyomdász, további 1 korrektor és 1 papírkereskedő képviselte a könyves szakmát.

9 A hitelbe átvett könyvek értéke nagy szóródást mutat, az első évben 1 fit és 475 kr (Weingand és Köppf) között változik, a második évben pedig 1 fit 30 kr és 328 frt 1 kr (Weingand) között változik.