Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Takács Péter - Udvari István: A manufaktúra-ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs-Szatmár és Zemplén megyében 1772-ben

értékben csökkent a földesúr rendelkezésére álló ingyen munkanapok száma. Céhesek, kontárok készítik is a hordót derűre-borúra, de manufaktúra létrehozására senki nem gondol. Érdemes lenne alaposabb vizsgálódás tárgyává tenni, miért nem?! Másik ilyen vizsgálódásra okot adó téma a kőedény- és cserépgyártás. Részben Zemplén, részben Szatmár megyében, de máginkább a közeli Gömörben falvak sora foglalkozik agyagedény-készítéssel. Zemplénből és Szatmárból 20-22 községből indulnak fazekaikkal a jobbágyok a Nyírségbe, à Hajdúságba, az Alföld vármegyéibe, de manufaktúra a cserépedények gyártására is csak később jön majd létre. Itt is be kell kalkulálnunk, hogy egyenetlen a kereslet, és zömmel nem pénzben fizető kereslet "vásárolja fel" a háziipari termékeket. Hiába kínálná olcsóbban a tejesszilkéket, bögréket, lakodalmas fazekakat, cserépkályhákat, egyéb készítményeket a manufaktúra. Az alföldi lakos szívesebben ad érte búzát, rozsot, babot, borsót, zabot, seitnúnt krajcárokat. Vár hát a tőkés beruházó, illetve forgatja a pénzét nagyobb haszonnal az uzsora-kölcsönzés, a termék-kereskedelem, borforgalmazás, dohányvásárlás, gyapjú-és más termék forgalmazás, később a szeszfőzde- és korcsmabérlés szférájában, de manufaktúrát nem vagy csak nagyon nehezen hoz létre. A háziipar és a hozzá kapcsolódó vásározási, kereskedelmi szokások alaposabb tanulmányozása után az a meggyőződés érlelődött meg bennünk, hogy a 'manufaktúrádnak" pénzre, megtérülő- és hasznot hozó beruházási lehetőségre lett volna szüksége. A háziiparral foglalkozók azonban megelégedtek terménnyel, élelemmel, egyéb csere-lehetőséggel. Végső konklúzió mégiscsak az: a manufaktúra létrehozásának nemcsak természeti és tőke-beli feltételei vannak. Legalább annyira fontos annak a társadalmi rétegnek a polgárosultsága, amelyet megcéloz a manufaktúra-alapító, mint a szakismeret megléte, a munkafegyelem kialakulása és egyéb adottság. A mezőgazdasági árutermelés hiánya, az agrárlakosság polgarosultságának egy szintje alatt nem érdemes manufaktúrát alapítani. Legalábbis tőkés manufaktúrát nem. Állításunk bizonyítására sorolhatnánk még a példákat, olyan paraszti háziipari tevékenységeket, melyek helyébe a parasztság megfelelő szintű polgárosodottsága esetén manufaktúrák termékei léphettek volna. Ilyen volt például az ecetkészítés, a lenmagolajütés, az alma- és szilvaaszalás, gyümölcstartósítás. Ilyen volt a mészégetés, faszén-égetés, a malomkő-vágás, kőfejtés. Manufaktúrává szervezhető lett volna a Rétközben, a Bodrogközben a gyékény- és vesszőfonás, Szabolcs megyében