Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

Heckenast Gusztáv: ELNÖKI ZÁRSZÓ

jában található manufaktúra tabellák korántsem a teljes anyag. Ez nem a helytartótanács hibája, hanem azoké a törvényhatóságoké, amelyek többkevesebb lelkiismeretességgel vagy lelkiismeretlenséggel készítették el a jelentéseket. Amiből következik, hogy ez a tanulmány, illetve a benne feldolgozott tabellák minden további kutatás természetes kiindulópontja. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy a tabellák nem a teljes valóságot tükrözik. Tehát itt Németh Györgyi önzetlenül egy hálátlan feladatot vállalt, elkészített egy olyan összefoglalást, amellyel a további kutatások során mindenki vitatkozni fog, mindenki korrigálni fogja, mindenki ki fogja egészíteni, de hogy egyáltalában vitatkozni és korrigálni lehet, az annak köszönhető, hogy a tanulmány elkészült. Hogy milyen hiányosságok lehetnek még a jelentések hiányosságain kívül, arra tegnap este egy magánbeszélgetésben derült újabb fény, feltűnt ugyanis, hogy egyetlen egy zsidó manufaktúrás nincs a tabellákban. Ez most azt jelenti, hogy a zsidók nem voltak manufaktúrabérlők II. József korában? A 18. század első feléből több olyan manufaktúrát ismerünk, amely zsidó bérlő irányítása alatt működött. Volt ilyen posztómanufaktúra Tatán, volt ilyen bőrfeldolgozó manufaktúra Sopron megyében. A század első felében a vasiparban is tevékenykedett Kassán zsidó bérlő 1730 körül. Tehát arra kell gondolnunk, hogy ezt a társadalmi kategóriát eleve mellőzték. Hogy valóban így volt-e vagy a zsidó tőkések csak 1790 után kapcsolódtak be a manufaktúraiparba, ez további kutatások tárgya lesz. Az esettanulmányok. Természetesen a textilipar dominál. Endrei Walter, Tamáska Péter, Szabó Ferenc, Hőgye István munkái elég széles spektrumban, változatosan, Endrei és Tamáska nemzetközi összefüggésben is, Szabó Ferenc alföldi, Hőgye hegyaljai manufaktúra-témával. Kiterjesztik azt a kutatási területet, amely Endrei Walternek a kandidátusi disszertációjában 20 évvel ezelőtt jelent meg, részben időben is továbbviszik olyan korszakra, amellyel Endrei már nem foglalkozott. Veres László az üvegiparral foglalkozik; nyitva marad a kérdés, hogy ezek között voltak-e manufaktúrák vagy nem? A mezőgazdasági iparral két tanulmány foglalkozik, Dobrossy Istváné és Pémiás Tiboré. Felvetődhetett és fel is vetődött, hogy idetartoznak-e ezek a tanulmányok? Azt hiszem, a vita igazolta, hogy joggal kerültek be a kötetbe. Regionális ipartörténeti feladatgyűjteményt tesz közzé Pálmány Béla és Szvircsek Ferenc; csak kívánni lehet, hogy elképzeléseik szerint 1995-re valóban sikerüljön nekik felkutatni Nógrád megye ipartörtéheté-