Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
Heckenast Gusztáv: ELNÖKI ZÁRSZÓ
nek ezt a korszakát. Nógrád megyével kapcsolatban vetődik fel, de felvetődött általánosan is a konferencián a mai országhatárok, illetve a történeti Magyarország problémája. Azt hiszem, nem vitás, és nem szabad vitássá tenni, hogy amivel mi magyar történészek foglalkozunk, az- a mindenkori magyar állam területe. Tehát, amennyire nincs közünk az 1920 utáni Szlovákiához, annyira saját kutatási területünk az, ami 1918 előtt ott történt és ez minden más, a hajdani Magyarországhoz tartozó területre így érvényes. Végül két mai előadás olyan témáról beszélt, a Dóka Kláráé és a Takács-Udvari-féle munka, amelyek az ipari termelésnek nem céhes, de még nem manufakturális formáit ismertetik. Az egész kötetre úgy, ahogy van, és az egész konferenciára úgy, ahogy lezajlott, nagyon üdítően jellemző volt az, hogy nem elméleti konstrukciók hangzottak el, hanem konkrét kutatásokat ismertettünk. És ezek után, minthogy üdítően kerültük az elméleti kérdéseket, nekem most bele kell mennem az elméleti kérdésekbe. A kiindulás természetesen a marxi modell, mint ahogyan a manufaktúrakutatás Magyarországon az utolsó évtizedekben - már amennyiben volt - a marxi modellből indult ki. Valamiből ki kell indulni, s ez helyes. Úgy látom azonban, hogy a marxi modell a történeti kutatás gyakorlatában kissé vulgarizálódott. És a nem klasszikus manufaktúra iránti érzékenység alábbhagyott. Végülis a kérdés úgy áll, hogy történetiség vagy politikai gazdaságtani, fejlődéstörténeti absztrakció. Mert, ha fejlődéstörténeti absztrakció, akkor nyilvánvaló, hogy céh, manufaktúra, gyár a sorrend. De ha a magyar gazdaságtörtéhetet a céh, manufaktúra, gyár sorrendjére építjük fel, akkor benne vagyunk a legrosszabb vulgarizálásban. Tehát vissza a történetiséghez. És itt szeretnék hivatkozni Endrei Walter tegnapi előadására az ókori és a középkori manufaktúrákról, valamint arról az általános igényű megfogalmazásról, hogy a manufaktúra nem kapcsolható egy társadalmi formációhoz. Általában a feudális társadalmi formációhoz szokás kapcsolni; én most ezt úgy fogalmaznám meg, hogy nem kapcsolható a feudális társadalmi formációhoz sem, ott is van, de másutt is van. Vigyáznunk kell arra, hogy ennek a felismerésnek a tudatában most ne essünk valami paittalan manufakturizmusba. Ismerjük azokat a kísérleteket, amelyek felfedezték az ókorban a kapitalizmust, ismerjük azokat a kísérleteket, amikor a legkMöhbözőbb önkényuralmi, diktatórikus uralmi formákat abszolutizmusnak nevezik, teljesen mindegy, hogy Babilonról, a római császárokról, XTV. Lajosról
