Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák
hes szakmákkal. Ezek - hasonlóan a háziiparhoz, amelyből sarjadtak -vászon, posztó, cserépedény, cseréppipa, kötél, zsindely, kosár stb., olyan cikkek, amelyek kifejezetten alkalmasak arra, hogy nagyipari módon állítsák őket elő. Nyilvánvaló (mint ahogy nemzetközi érvénnyel bebizonyult) , hogy a tőkés nagyipari (manufaktúra-gyáripari) fejlődésnek a parasztipar válik alapjává..."3^ Ez az általánosítás a magyarországi kötélkészítésre vonatkozóan nem felel meg a valóságnak, s ha a fenti idézetet szabály igényével fogalmazták meg, úgy a köteles mesterség a kivétel alóla. A parasztipar által készített kötélfélék ugyan többnyire olyan mezőgazdasági tómegtermékek**voltak, amelyeket a házi kenderfeldolgozás is képes volt előállítani, mégis a tőkés termelés manufakturális formái, majd a gyáripar nem ezen a területen törtek előre. A mezőgazdasági kötelek formahagyománya, amely miatt a kötélféle hol vékonyodott, hol vastagodott, gátat szabott minden egyszerűsítő, mechanizáló 37 megvalósításnak. A manufaktúra a műszaki jellegű kötelek gyártásánál jött létre, s mivel itt a szakmai felkészültség iránti igény nagyobb volt, többnyire céhes keretekből emelkedett ki. A manufaktúrák ugyan alkalmilag készítettek mezőgazdasági köteleket is, bár itt kézi technikájuk csak jelentéktelen mértékben volt specializált. Ez azt jelenti, hogy a termék teljes elkészítését többnyire egy ember végezte a manufakturális üzemekben is a fonástól a szálazásig (istrángoknál csürkölésig /fülezésig/, kötőféknél megkötésig stb.), legfeljebb a csomagolást (felszedést, adjusztálást) végezte olcsóbb munkaerő. A mezőgazdasági kötélfélék szívósan továbbélő formaigényei a rentábilis gépi-gyári egyszerűsítéseknek ellenálltak, s a külfölddel ellentétben nem voltak eladhatóak az állandó keresztmetszetű istrángok, a hevederrel kombinált kötőfékek stb. Több nemzedéken át céhes köteles mesterek kerültek ki a pozsonyi Helle családból. Manufaktúrájuk, amit a statisztika gyárnak nevez éppúgy gépesítetlen, mint az űjverbászon 1865-ben alakult kötélgyártó ü-38 zem. A legjelentősebbé Bakay Nándor szegedi céhes műhelye válik. Bakay Nándor dédapja Zentán volt kötelesmester, nagyapja 1801-ben Szegedre települt át, apja Bakay János - aki 1857-1858-ban főcéhmester lett -39 már 1847-ben 2 legényt és 3 inast foglalkoztatott. A szabadságharcot gyerekfejjel végigküzdő Bakay Nándor 1851-ben kelt céhes köteleslegényként vándorútra. 1857-ben - számos európai ország bejárta után - tért vissza a szülői házba, ahol apja műhelyében munkavezető lett. Szomorúan
