Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák

tapasztalta, hogy 4 konzervatív szellemben vezetett családi műhely "napról napra hanyatlik, mert az idő túlszárnyalta, ami miatt apja vagyoni állása is nagyon alább csökkent... Ilyen érzemények között vette át apja üzletét azon szilárd elhatározással, hogy azt romjaiból naggyá alkotand-40 ja". Erre 1863-ban került sor apja halála után, mert apja elzárkózott a nagyobb újítások elől. Életrajzírója szerint Bakay a következőképpen látott munkához. Az átvett műhely "nagy munkástelep volt, telve sajátos alakokkal, kipusztult mesterekkel, a régi céhrendszer romjaival, s az újkor gyermekeivel, több művelt ifjúval, s utcai csőcselékkel. Erős marokkal fogta a gyeplőt, atyailag támogatta a gyöngét, szigorral sújtotta a gonoszt. Házához szeszesital nem került soha, korcsmába nem járt, éjjelre ki nem maradt, ...még íróasztalánál sem ült le soha. Mint mester örökké intett, példazott..."41 A Bakay-műhely az 1860-as években még kétségtelenül manufaktúra, annak sem nagy. A 60-as évek derekán és második felében segédeinek és inasainak száma meghaladhatta már a tíz főt. 1865- és 1866-ban - bár nem egyazon időben - tudjuk, hogy három legénye volt kórházban, 1867-ben pedig 3 inasa szabadult fel és állt munkába. 1872—ben műhelyében 30—40 em— 42 ber dolgozhatott - főleg a manufakturális munkamegosztás folytán termelékenyebben -/ s ez lehetővé tette áruinak olcsóbb piacra kerülését. A versenyben tönkremenő konkurens mesterek, segédeikkel együtt Bakay munkavállalóivá váltak, s a hetvenes évek létszámnövekedéséhez biztosították a szakképzett, szabad munkaerőt. Róluk nyilatkozta utóbb az Alföldi Iparlap 1882. szeptember 16-i számában Bakay, hogy "csak az én jóindulatomtól függ, hogy ne úgy érezzék magukat nálam, mint közönséges szolgamunkások" - értsd tanulatlan segédmunkások. Kiszélesedő termeléséhez a piacot elég nehéz megteremtenie. 1863-ban "kötél árulási boltot" nyit Szegeden a Bauenfeind-házban, amelyet felesége vezet. Sikerül gyilkos versenyben elnyernie a városi szállítások monopóliumát is 1863-tól 1865-ig, majd 1869-től 71-ig.43 Pályájának egyik ellentmondása, hogy bár az 1850-es évek közepétől elvileg elítéli a céheket, igyekezett szakítani az általa megvetett céhes hagyományokkal, 1872-ben, mint a Szegedi Köteles Céh főcéhmestere szabotálja az ipartörvény céhfeloszlató rendelkezését. így éppen az ő működése következtében csak 1873. augusztus 10-én szűnik meg a szegedi köteles céh, amely ennek folytán a legtovább fennálló magyarországi céh-44 alakulat volt.