Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák

fektetése az Első Csztrák Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyárának létrehozása volt. Itt tapasztalhattuk először a magyarországi nagybir-34 tokosság és az osztrák tőke összefonódását. Az 1840-es években szükségesnek mutatkozott a hajózásnál nélkülözhetetlen sokféle kötélzet házi előállítása, mivel a megfelelő kötelek beszerzése nehézségekbe ütközött. A gőzhajókon átlag kb. 400 kg kötelet használtak fel ekkor. Ennek a mennyiségnek a fele évente cserélődött. A hajóállomány (hajók, uszályok, stégek stb.) növekedésével a szükséglet 3 000-5 000 mázsát is kitett a század második felében évente. A "Seilerei"-ről a 60-as évekből származó adataink szerint a fonás 42,37 m hosszú 14,65 m széles fonószínben folyt. A kihúzótár hossza 92,7 m volt és 4,74 m széles. A nagy méretekre azért volt szükség, mert a darukhoz és a vontatáshoz óriási köteleket készítettek. A Vaskapu áthajózásához 4 000 m hosszú kenderkötél kellett, amelynek körmérete 120 mm volt. Ez kb. 40 mm-es átmérőnek felel meg. A vontatókötelek 60-65 m körméretben készültek. Ezeket használták a drótkötelek felhasználásáig. A hajógyári műhelyben jelentek meg a fiumei üzemekkel egyidejűleg az Angliából behozott fogaskerékmeghajtású pászmázógépek. Hajtásukat emberi erővel végezték, de a fogaskerékrendszer a forgató mozgást egyszerre több horognak is átadta, ezért termelékenyebb és egyben erősebb is volt. Ezek a jobb fémszerszámok váltják fel a XIX. században lassan a korábbi, jórészt fából készült eszközöket. A köteles műhely alkalmazottainak számáról csak viszonylag késői adatokkal rendelkezünk. 1888-ban a kötél részlegen 58 munkás dolgozott az 1 167 fős gyári létszámból. Ezidőtájt, a 70-es évek vége óta Zuppinger Gáspár volt az üzemvezető, őt váltotta fel 1890-ben Kuncze Fri-35 gyes. 1895-ben megszűnt a köteles műhely, attól kezdve a gyár szükségletét a Szegedi Kenderfonógyárból szerezte be. Kisebb köteleket az Óbudán műhelyt alapító Kunczétől vásároltak a század elejétől. A XX. század fordulójától kezdődően az óbudai Hajegyárban kötélszerelő és hajóballon készítő részleg maradt. A hajóballonok a hajók köteléből készülő ütközői (lökhárítói) , amelyet a hajótest védelmére kézi munkával fűznek, rendszerint parafa magra. Köteles manufaktúrák céhes keretekből Tolnai György szerint "a paraszti iparok tömegfogyasztási cikkeket állítanak elő, szemben a méretre és megrendelőnek dolgozó kisipari cé-