Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

Homonnára, Tőketerebesre, Nagymihályba, egy-két hegyaljai mezővá rosba tűzifát szekereznek, és ebből némi haszonra tehetnek szert. Arról viszont említést tesz néhány község lakossága, hogy zsindelyt kell hasogatniuk földesúri parancsra; még inkább, hogy robotban zsindelyt fuvaroznak. Novoszedlicska lakói fenyőfából hasogatnak zsindelyt, amit helyben is el tudnak adni. A legtöbb zsindelyt azonban Zbojban készítették Zemplén megyében. Közvetetten tudunk erről csak. Maguk a zbojiak vallják, hogy robotban fát és zsindelyt szállítanak le az erdőből a faluba, majd onnan mások viszik tovább - ugyancsak robotban Homonnára, az uradalmi központba. Csukalóc jobbágyközössége évente 15 ezer zsindelyt és 200 deszkát, Hosztovica jobbágylakói évenként 35 ezer zsindelyt. 100 lécet, 1 faragatlan rönköt, két vékonyabb gerendát visznek Zbojról Homonnára, Pcsolina lakói két vékonyabb gerendát, 30 ezer zsindelyt és 100 lécet, vagy ezek helyett 45 darab épületfarönköt visznek ugyancsak Zbojról Homonnára minden évben. A faluban végzett robot mellett a zbojiak is évenként 20 fenyőfát, 139 deszkát és 14 ezer zsindelyt kénytelenek Homonnára szállítani. Csak az itt megemlített jobbágyrobottal évenként 94 ezer zsindelyt szállítottak Zbojról Homonnára. Bizonyára volt az uradalomnak egyéb szállítási lehetősége is. Mindenesetre Zboj községben minimum 100 ezer zsindely készült évenként. Egy kisebb manufaktúra évi termésének is tekinthetjük ezt. Zsindelyt csináltak még a telepééi erdőben, ahonnan Zuella lakói szállították a zsindelyt - robotban - Pazdicsra. Zsindelyt hasogattak Csertészen is, nem is keveset. Ennek a falunak a lakői 10 négyökrös szekeret adtak évenként robotba zsindelyes fa alá. Habura és Vidrány lakői rendszeresen szállítottak fát az urasági fűrészmalmokhoz. A fafeldolgozás másik - akár manufaktúrában is végezhető - módja a szőlőkarók hasogatása. Szabolcsban ilyen munkát robotban nem végeztek a lakosok, és földesúri járandóságaik között sem szerepelt a szőlőkaró adásának kötelezettsége. Néhány helyen azonban ez már Szatmár vármegyében divatban, szokásban volt. Itt az érmelléki, nagykárolyi és szatmárnémeti szőlők műveléséhez kellettek elsősorban a karók. Öt falu lakói vallották, hogy évenként 25-50-100 vagy 200 karót kell egy-egy jobbágynak földesúri szolgálatban elkészíteni. Az öt falu: Kósapallag, Kissikarló, Felsőújfalu, Ráska és Sebespatak. Ha a Mária Terézia-féle úrbérrendezés előtt Szatmár vármegye lakói is rákényszerültek, hogy földesuraikat „szőlőkarókkal szolgálják", nem lesz meglepő, ha a Hegyalját magába foglaló Zemplén megyében az ilyen jellegű szolgáltatások, és a szőlőkaró készítésével összekapcsolódó ha-