Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem
és Nagygeresd mestereiről megtudjuk, hogy a belföldi nyersanyag mellett külföldit is feldolgoztak, amit a 704, illetve 461 lelket számláló kistelepüléseken csak közvetítés útján szerezhettek be. 18 Sok kereskedő élt Bács-Bodrog megyében is, ahol a mezővárosiak és falusiak száma 590-et, a szabad királyi városokban élőké ugyanennyit tett ki. A legnépesebb mezővárosban, Baján 113 kereskedő élt, és különösen magas volt az újvidékiek aránya, ahol csaknem minden iparos mellett volt egy kereskedő (403 kereskedő családfő). Bár forrásaink szerint Bács-Bodrog megyében a kereskedők elsősorban mezőgazdasági termékeket forgalmaztak (gabonát, bort. állatot), ők látták el fával az erdőben szegény terület lakosságát, bonyolították a balkáni kereskedelmet, és nyilván szerepet kaptak az itteni iparosok termékeinek értékesítésében is. 19 Míg a magyarországi ipar fejlődésével koronként, ágazatonként és településenként a szakirodalom igen sokat foglalkozik, addig a kereskedelem történetének vizsgálata elég mostoha terület. Komoróczy György foglalkozik 1942-ben megjelent összefoglalójában azzal a kérdéssel, hogyan változott e társadalmi réteg összetétele a 17-19. század folyamán. Megállapítja, hogy a török hódítás idején a magyar tőzsérek játszottak fontos szerepet, majd a 17. századtól betelepedtek az országba a „görögének nevezett, különféle etnikumú balkáni kereskedők. Először falusi szatócsként jelentek meg, majd beköltöztek a városokba. Az uralkodóktól vám- és egyéb kedvezményeket kaptak, egy részük ingatlant szerzett és beolvadt a magyar arisztokráciába, más részük pedig - miután a törökök a Balkán jelentős részéről kiszorultak, visszaköltözött hazájába. A 18. században a török utáni újjátelepítés során a zsidó lakosság egyre nagyobb számban költözött be. Kezdetben a földesúri kezelésben lévő kocsmákat, mészárszékeket bérelték, majd - főként az 1780-as évektől - fokozatosan bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Mint a köztörténetből ismert, a zsidók ingatlanszerzését különféle rendelkezések tiltották, nehézségekbe ütközött iparűzésük, beköltözésük a szabad királyi városokba, és az ország egyes területein volt elzárkózás a lakosság részéről is. 20 E tényezőkkel magyarázható, hogy a zsidóság elsősorban a kereskedelemben keresett megélhetést, és e népcsoport eltérő fogadtatása miatt változó volt a kereskedők száma is az ország egyes megyéiben és főleg a szabad királyi városokban. Pécsett például 1828-ban csak az iparosoknak 7,24%-át, Miskolcon 9,34%-át, Temesvárott csak 24,42%át tették ki. 21