Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem

Az általunk vizsgált Sopron megye kereskedői is zömmel mezővárosi és falusi lakosok voltak. Mivel ingatlanokkal (pl. boltokkal) csak kivételes esetben rendelkeztek, foglalkozási csoportjukon belül a kevésbé vagyonosok közé tartoztak. 1828-ban a megyében az összeírok a kalmárokat öt, a kereskedőket 10 vagyoni kategóriába sorolták, melyeken belül a megoszlás a következő volt: - kalmár - 2. osztályú 1 3. osztályú 2 4. osztályú 1 5. osztályú 5, összesen: 9 - kereskedő - 2. osztály 3 3. osztály 5 4. osztály 11 5. osztály 26 6. osztály 43 7. osztály 24 8. osztály 36 9. osztály 84 10. osztály 197, összesen: 429.

22 A besorolás ellenére a kereskedők nagy száma azt jelentette, hogy Sopron megyében a megtermelt mezőgazdasági és ipari termék felvásárlása, forgalmazása, illetve az átmenő kereskedelem megfelelő megélhetést biztosított. Fényes Elek adatai alapján képet kaphatunk arról, milyen volt 1837ben a zsidó lakosság aránya. Sopron megyében ekkor 188 648 fő élt, akik közül 5985 volt zsidó vallású (3,17%). Sopron és Ruszt szabad királyi városok zsidó lakossága minimális volt, alig található ilyen népesség a soproni alsó (150 fő), a répcemelléki (165 fő), a rábaközi alsó (107 fő) járásban. A rábaközi felső járásban - Kapuvár környékén - 703 zsidó lakott, a soproni felső járásban pedig 3994 fő, az összlakosság (64 690 lakos) 6,17%-a. Zsidó hitközség Kismarton, Lakompak, Németkeresztúr, Nagymarton, Kabold helységekben működött, itt éltek a zsidó vallásúak a legnagyobb számban, és a többi falvakban alig-alig fordultak elő. Arányuk helyenként az összlakosság felét is elérte.