Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Rémiás Tibor: Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében. Az 1863. évi magyar királyi helytartótanácsi összeírás és a korabeli malomstatisztikai felvételek alapján

Jászságból is felkeresvén annyira telve szokott lenni őrlősökkel, hogy még az őrlő sor reájok kerül, 2 hétig és tovább is várniok kell, mert a víz itt is csekély és csak gyakori megállítás által lehet őrölni". Borsod vármegye 126 patakmalma a falvankénti egy-egy malomból állt össze.

42 Ritka a két vagy annál több vízimalmos község. Az 1863. évi kimutatás 4 malmot Felső Ábrányban, 6-ot Tibold Daróczon, 7-et Mónosbélen és 9-et Sályon említett, a többi egy-, ritkábban kétmalmos település volt. A 24 hajómalom két járásra korlátozódott. A miskolci járás Tisza menti falvaira (pl. Palkonya (5), Ároktő (4), T. Keszi (3), Szederkény (2), a többi helyen l-l) és az egri járás két Tiszához közel fekvő településére (T. Bábolna és Dorogma). Mindezeken túl a Sajó folyón is volt még ekkor hajómalom, Sajó Ládon. De volt még A. Zsolczán és B. Bőtsön is egy-egy. A 10 szárazmalomból 4 jutott a miskolci járásra, 1 volt a szendrői, 4 a szentpéteri és ugyancsak 1 az egri járásban. Szélmalom egyetlenegy volt mutatóban, N. Csétsen. Abaúj, Görnör és Kis-Hont, Torna vármegyét a fentiekhez hasonló elemzésnek nem tudjuk alávetni, ugyanis az 1863. évi járásonkénti kimutatások nem állnak rendelkezésünkre. Talán a korabeli sajtó segítségünkre lehet. A malomösszeírás évében és az azt követő évben a Vasárnapi Újság hasábjain gyakorta találkozhatunk malmokról, híres molnárokról, a malmok történeti kialakulásáról

43 stb. szóló írásokkal, és a könnyebb megértést elősegítő malmokat bemutató rajzokkal, illusztrációkkal. Két cikk is foglalkozik Magyarország legkisebb, de csodálatos természeti szépségekkel megáldott vármegyéjével, Torna vármegye vízimalmaival. 1863-ban a Vasárnapi Újság rövid cikket közöl a „jósafői malomról". A vízimalom érdekessége abban állt, hogy a malomkerék lapátjait a már akkor is híres aggteleki barlang föld alatti patakjai hozták mozgásba.

44 A másik cikk

45 a szádelői völgy két vízimalmával ismerteti meg olvasóit. Először a Szár-patak partján álló Szádelő helységhez tartozó malomról szól, majd a barkai malomról, amely „liszt- és fűrészmalom (is volt) egyúttal". Áz utóbb említett malom figyelemfelkeltő hatása technikai érdekességében rejlett. A felülcsapó malomkerék két alólcsapó kisebb őrlő- és fűrészkereket hajtott. „Bővíz idején megfordítva állt(t) a dolog, ekkor az alólcsapók siette(tték) a máskor őket hajtó öreg kereket." A nagy hozzáértést igénylő és technikai zsenialitással felépített régi maimocskát a környékbeli - lucskai és barkai - „pajkos és vidám leányok" sem kerülték el, sőt többen a közeli kendertörőből is idejártak.