Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Rémiás Tibor: Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében. Az 1863. évi magyar királyi helytartótanácsi összeírás és a korabeli malomstatisztikai felvételek alapján
vékát". A kor színvonalán ugyancsak jó teljesítményű vízimalom volt a széki is, amely 3 kövén napi 80 a. mérőt is le tudott őrölni, ami 1 kőre visszavezetve optimális körülmények között napi 26-27 a. mérőt tett ki. Szuha községben 7 patakmalom kerekei is korbácsolták a malomárkot. A Bene és a Nagy patak vízimalmai a Jászság őrlemény szükségleteinek kielégítéséhez is nagymértékben hozzájárultak. Selmeczi Kovács Attila a 19. század közepére a Bene-puszta felső határától Pálosvörösmartig 27 vízimalmot mutatott ki a malomtulajdonos, illetve bérlő nevének említésével. 3 ' Ezek a malmok kivétel nélkül felülcsapottak, amelyeknek az volt az előnyük, hogy a víz mozgási és helyzeti energiáját is hasznosították. 1863-ban Gyöngyös városában és a hozzá tartozó Bene-pusztán összesen 35 patakmalmot és 6 szárazmalmot írt össze a város Polgármesteri Hivatala. Összesen 52 kövön őröltek és 24 óra alatt 520 a. mérő gabonát is felönthettek a malmok garatjaiba. Az „Észrevételek" rovat így pontosította a vízimalmok megoszlását: „A kimutatott 52 őrlő kövek közül Gyöngyös városában 25, az ehhez tartozó Bene-pusztán pedig 27 kő létezik". A kalló- és gabonaőrlő malmok szétválasztása nélkül ekkor Gyöngyösön 19, a Bene-pusztán pedig 16 vízimalmot tartottak nyilván (lásd a 2. a, b. c, d. mellékletet). 30 A tiszai járásban 173 hajómalomból 35 (20,23%) Szolnok városé volt. 35 kövön őrölve napi 525-875 a. mérőt is képesek voltak feldolgozni. (1 kő 24 óra alatt 15-25 a. mérő gabonát őrölt.) A hajómalmokkal rendelkezett Tisza menti települések közül egyedül Bessenszögh községhez tartozott 1. Általános volt a falvankénti 2-3, sőt 5-6 hajómalom, de előfordult 9 (Csépa), 11 (T. Ugh) és 16 (Tisza Abád) is. Teljesítményeikről Kludik Vince, a tiszai járás szolgabírája helyesen az alábbi megjegyzéssel élt: „A vízi malmok őrlő képességét a víz dagálya vagy apálya neveli vagy apasztja." A vizsgálat tárgyát képező északkelet-magyarországi vármegyék közül nemcsak a legtöbb hajómalom volt Heves és Külső-Szolnok vármegyében, hanem száraz- és szélmalmok tekintetében is messze elöl járt. Egyedül Mező Túr városában 48 szárazmalmot írtak össze. A Tisza járás községeiben 161 szárazmalom közül 10-nél több volt Török Szent Miklóson, Kenderesen és Tisza FTireden, Dévaványán pedig 21 elég kis teljesítményű szárazmalom létezett. A legtöbb szélmalom is Mező Túron (7) állt és a Tisza járásban (7). A vármegye hevesi részén csak hármat írtak össze (E. Telek, Ecséd és Horth).
