Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Rémiás Tibor: Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében. Az 1863. évi magyar királyi helytartótanácsi összeírás és a korabeli malomstatisztikai felvételek alapján
Németországhoz) képest nem volt olyan jelentős. Ennek elsődleges oka az, hogy nálunk az ipari munkamegosztás elsősorban a céhesiparon felül történik. Ezt az állítást azzal is alá lehet támasztani, hogy „a 18. század végén és a 19. század első felében a manufaktúramunkások száma a kézműiparban dolgozók számának 1110-ét sem haladta meg. A napóleoni háborúk és kis megszakítás után az 1848-49-es szabadságharc idején a hadsereg felszerelését szolgáltató textilipar területén jöttek létre jelentős manufaktúrák. A háborús konjuktúra megszűnésével, valamint az erősebb osztrák textilmanufaktúrák versenye következtében ezek a magyarországi vállalkozások csődöt mondtak. Kialakult a magyar iparfejlődés sajátos arculata. Nálunk nem a klasszikusnak számító textilipar tört előre, hanem az élelmiszeripar, s azon belül is a malomipar lett a vezető iparág. Az 1825-ös válság után a „manufaktúrák helyett ekkor már az egyszerű tőkés kooperációk az ipari fejlődés fő magyar formái." 10 Az 1830-as évek végéig műszakilag legfejlettebb malomtípusnak a vízimalmok számítottak, de legelterjedtebbek a szárazmalmok voltak, s a lakosságot nagyobbrészt ezek látták el kizárólag malomkövek között őrölt liszttel. Hazánk malomiparában a pesti hengermalom nyitott új korszakot. Bár időben az 1835-ben gróf Károlyi Lajos által alapított rövid életű nagysurányi (Nyitra vm.) első műmalom és a vele közel egy időben létrejövő soproni gőzmalom megelőzte a gróf Széchenyi István nevével összefüggő pesti József-Hengermalmot. Az 1839-42 között felépített József malom nem a gőzerő alkalmazásával, hanem azáltal vált úttörővé, hogy malomkövek helyett először használt hengereket. A példa mégsem volt elegendő, még 30 évet kellett várni ahhoz, hogy a hengerekkel való őrlés teret kapjon Magyarországon, sőt az egész világ a 70-es évek közepétől a Mechwart-féle hengerszéket n alkalmazta. Az évszázadok óta használt és jól bevált őrlőköveket nem sikerült kiszorítani a finomabb lisztfajtákat előállító hengerszékeknek. Még a 19. század végén is 19 958 kőjáratos 12 malom működött hazánkban, amelynek 60,25%-a (12 025) csak 1 kőjárattal rendelkezett. Malomiparunk a 60-as évek elején, de főleg a kiegyezést követően indult óriási fejlődésnek. Ez elsősorban a mennyiségi változásokban jutott kifejezésre, természetesen a gőzgépek javára. (Lásd az 1. táblázatot).
